Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Én fiatal vagyok! - Lehet, kedves fiam! Esett a hó, zúgott a hóvihar, belepte a házakat, az utcakapukat, elállta a forgalmat. Megálltam, mondom: -Anyám! De megőszültél, megöregedtél! - Hát - aszongya - ideje mán! Meghaladtam nyolcvan, majdnem kilencven vagyok, de te még fiatal vagy, lelkem! De mán hetven éves vagy? Odajöttek a szegíny, fájdalmas szívű fiatalok. -Jaj, nagy drágaság van! Nem tudunk ílni, nincs munkánk. - Hoztam nektek jót. Hoztam boldogat. A hó elállt. Csend vót. A tündérek ott álltak mosolyogva a kis szánkóval, gőzölgött a szánkó a melegtül. - Nyisd meg az ajtót, meleget sugárzik. A hó is meleggé válik. Mondom: - Itt vagytok? - Hát mink is szeretnénk egy mesét hallani tülled! Te is mondsz egy mesét, ugye? - Mesét mondói? Tanultál sok mesét? -kérdi anyám. -Anyám -, én mán nem tanulok, én mán szerkesztek, én mán meseszerkesztő lettem! Éhes vagyok! -Ó, hát itt van még egy kis pogácsa, amit még akkor a tejemmel gyúrtam neked. Edd meg fiam! Megettem, erőt kaptam. Felálltam a fotelbul, akkor fotelok vótak. Mindenféle villanyok. - így változott a világ? -Bizony így, fiam! Csak nálunk van még petróleumlámpa. Ne is add oda, fiam! Mer ott a boldogság született, ahol te születtél. Na, mondjad a mesét! Hát gondolkoztam. A hold előkúszott az égen, beragyogott. Hóember sepregetett, lapátolt az utcán. Leseperte a lábáról a havat. - Ládd, milyen szíp. Elállítottam a havat. Csend van. Mondj egy mesét, én is meghallgatom, ideülök az ablakba. 248