Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Ezt válaszolta: „Kedves Fiam! Azonnal gyere értem apáddal, vagy ha magad is! Kimék a tengerpartra, ott várlak." Elment a sas, elrepült. Három nap múlva repült vissza újabb levéllel: „Holnap gyere ki a tengerpartra, érted megyek, anyám!" Másnap a fiú megérkezett abba a nagy halba, aminek tükörajtó vót az oldalába. Kiszállt a fiú, megfogta az anyját, megcsókolta. - Hát apád? -Apám, a Tengerkirály - aszongya - tudod, hol van? El van átkozva! Aszongya: - Hogyhogy el van átkozva? - Elátkozta a Világboszorkánya, mer nem vette el a jányát. No, gyere velem! Beszálltak. Amikor elérkeztek a tenger mélységes túlsó partjára, egy hatalmas gyémántpalota áll ott, a világ legszebb nyíló rózsái nyílnak, minden a legszebb a fődön! Aszongya az asszony: -Apád hun van? -Nem látod, hogy minden hajszála helyett egy kígyó van a fejin, és körme van és hatalmas fogai? - Apádnak? -Igen. -Akarom látni! - Na, bejelentlek neki - aszongya. Mikor bement, megijedt, megrettent az asszony. - Hát te hogy nízel ki, hol vagy te király? - Azért mentem el, hogy segítsek neked, hogy fiúgyereked legyen, hogy boldog legyél! Az Istentül azt kírted boldogtalanul, hogy boldog akarsz lenni. - Hát oszt akkor, hogy lehetne visszaváltoztatni? - Azt úgy lehetne, visszaváltoztatni, ha a fiam elmenne, valahol a világ végire, a tengereken túl, mer ott lakik a Világboszorkánya, és a jánya ott van vele. Oszt az én fiam megkírné a jányát. -A Világboszorkányának a jányát? Az én gyönyörű fiam? 232