Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Keresztülbuksengelt a fejin, egy mágnás király lett belüle, aszongya: - Te hogy tudod elvarázsolni magadat? - Én a Jóság királya vagyok. De sajnos, nemcsak örömöt hoztam neked, bánatot is! Megcsókolta. Elmegyek, megkérlek! De nekem el kell menni, mikor teherbe esel. -Hát, gyere be! Megfogta a fiú kézit. Bement az öreg erdészhe, aszongya: - Te hunnen jöttél? - Királyfi vagyok - aszonta - valahunnen messzirül, külországbul jöttem. Megkérem a jányod! -Legyél boldog - aszongya -, erre vártam! - aszongya - de te, jányom, nem a szegíny fiút szereted, hanem a királyokat! Pedig a nagyurak, a királyok mind hazudnak. - Hát, eriggyetek a templomba, és esküdjetek meg! Naposok, hetesek, szolgálók, köllerek, szobajányok, pincérek! Talpra mind! Az esküvőt odabent tartották a templomba, aranyfátyolba eskedtette meg az erdész a jányát a királyfival. Odament a bikafejű király, aszongya: - Én szerettelek, Rezeda, Arany Rezeda, mer egy virágbul teremtél! De nyugodj meg, ha fiad születik - akkor elrabolom tüled! - Ha fiam, és ha jányom? -Akkor nem! Éltek boldogan, a királyfi az erdész jányával. Mikor osztán a jány teherbe esett, egy napon éppen megcsókolta a királyt, mikor aszongya: -Nekem el kell menni! Nem maradhatok itt ezen a bűnös fődön. Elmegyek - aszongya - a tenger mélyire. - Hát, aszongya Rezeda: - Ki vagy te, hogy a tenger mélyire le tudsz menni? - Én a Tengerkirálynak a fia vagyok. A fiadat, amit megszülsz, oda fogják tenni egy elátkozott kolostorba a tengerpartra! -Ó - aszongya -, hát ezért jöttél? így szeretel? Hát aszongya: -Nekem el kell menni, mer azt kírted az Istentül, hogy egy jó szívű embert adjon neked az Isten! 227