Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Mind a kettőtökkel, hármótokkal kezet fogok! A szobába rakták űket, a két királyt, meg a királyfit. Gondolkozott a fiú. Este kimegyen, leül a kertbe, lássa, hogy egy nagyon szíp jány ül ott. - Ki vagy te? -Megtudod majd, mer a lábam egy kicsit előrébb teszem, de most vissza kell szaladnom, mer ha megtudja apám, karóba húzassa a fejemet. Tudod, a királyok törvényeiben nincs kegyelem. Aszongya: - Hogy mondtad? -Azt úgy, hogy a lábam egy picit előrébb lesz, az én leszek. Megcsókolta a fiú hajnalban. Reggel mennek kifele, oszt kint áll az összes királyi komornyik, kordonban. Királyi kordonban. Mind kint álltak. Aranykulcsosok. Az apja is ott vót. Le vót fátyolozva a két jány, teljesen ösmeretlennek vótak öltöztetve. Aszongya a király: -Ha nem választod ki azt az jányt, amelyiket te gondolod, és a másikat választod ki, akit te nem választhattál vóna, karóba húzom a fejedet! -Jaj, fiam - aszongya az anyja -, inkább hagytad vóna! Ennyi ruhán én se tudok keresztüllátni! Nízte, nízte a fiú, a jány előre tette a lábát egy picit. - Felsiges királyom, vedd fejemet, hogyha nem az, akit én szeretek! Ez és ez! - Levették rula a ruhát, odament, beleborult a nyakába. - Hát, megnyerted, fiam! Ránízett Gáspár király: -Nem haragszok rád, mer okos vótál. De nem cseleztél! (De a jány cselezte ki űket.) Tik, hóhérok, seprűzzítek, tik meg, papok, eskessítek! Csináltak nagy lakodalmat. Máig is éltek, ha meg nem haltak. 1992. április 1. 221