Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Annyi azonban bizonyos, hogy a mezőgazdaságban viharos gyorsasággal bekövetkezett tulajdonosváltások megrendítették a „függetlenített brigádvezető-fő vállakozó" addigi helyzetét és jól kiépített, több évtizeden át sikerrel működtetett kapcsolatrendszerét. Ezzel az elvállalt nyári munkák közös pihenőiben egykor rendszeresen felhangzó népmesék továbbadásának lehetőségei Jafi számára egyik napról a másikra megszűntek. Mindez közvetlenül és végzetesen befolyásolta, megcsappantotta a lakatosi népmesekincs közvetítésének lehetőségeit és fennmaradásának esélyeit. A népmesei hagyomány továbbélési feltételeiről szólva nem feledkezhetünk meg a követők hiányáról sem. Nem csekély tehetséget feltételez ugyanis a meseszerkesztő általában több szálon futó, a magyar népmesei hagyomány alapos ismeretéről tanúskodó, nemegyszer terjedelmes történeteinek újraalkotása vagy akár „csak" memorizálása.

31 Jóllehet, a korábbi mesélési alkalmak gyakorlatilag megszűntek Lakatos János mesemondói működése egykori, legkedveltebb helyszínén, Sarkadon is, mesemondónk a város ezer-ezerkettőszáz lelket számláló cigány kisközösségének ma is, hetvennyolc évesen - nem utolsó sorban kivételes mesetudásának köszönhetően - megbecsült tagja. 31 A kétfajta interpretáció mindegyike újraalkotásnak tekintendő, mert ez utóbbi is több, mint puszta megismétlése az emlékezetben megőrzött anyagnak. HONTIJ. 1962. 65. p. 21