Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

rülbelül egy nap alatt oda tudsz érni. Olyan feltételek között mísz, hogy mán, mikor beérsz oda, az Elátkozott országba, akkor a lángtenger nemhogy tíged meg a lovadat, de hegyeket is feléget. Ott egy olyan hatalmas öregasszony lakik. Aszongya: - Hát milyen kastélyban lakik? - Nem, fiam, nem kastélyban lakik. Egy fán lakik egy físzekben. - És az a madár? -Az a madár egyjány, egy gyönyörű jány. Csak el van átkozva. -Na jól van - aszongya. Jól van, fiam, ide hallgass! Adom neked ezt a fűsüt. Ha bajban leszel, lökd hátra! Adom neked ezt a gyűrűt lehúzta az ujjárul. Ha bajba leszel, lökd hátra! És, ha mégis nagyonnagyon bajba lennél - kihúzta az anyja egy szál haját, akkor látta meg a fia, hogy aranybul van a haja szála -, akkor ezt lökd hátra! Megcsókolta, magáho ölelte: -Menjél ídes gyermekem! De ne fílj, mer a bal csecsed alatt van egy veleszületett eleven kardod. Az a hegyeket is darabolja. Az átok nehezen fog elmúlni. Felült, kiment a kisház háta megé, elővette a kis katulyát, ráütött, tiszta aranypaszomant vót. A lova mán ott táncolt. Felült. Kiment az anyja, nízte, úgy hullott a könnye. Mindenütt gyönyörű bazsarózsák teremtek belűle. Megyén ám tengereken, vizeken, völgyeken keresztül. - De hát hol van az Elátkozott országnak a túlsó része? Oda ment be, egy hercegségbe. Hát a hercegnek is vótak vitézei, hatalmas testőrei, óriásai. Leszállt szípen a herceg kastélyánál, magabiztosan kikötötte a lovat egy fáho. Akkor nízi, tiszta kivilágított gyémántrózsák vannak. A herceg nízi, nízi: -Ó, de régen láttam mán ilyen gyönyörű lovat! Ilyen vitézt is! Mi szél hozott? Merre, hova mísz? 212