Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A király nízte: -De szíp, Istenem! De szíp! - aszongya. Talán meggondolom, csak kiengedem azt a ríszeges katonát. Aszonta a jövendőmondója neki: - Ha kiengeded, akkor neki kell adni a birodalmadat! Játszott a gyerek szípen, kint a királyi palota előtt. Játszott. Az öreg meg a rácson keresztül nízte, gondolkozott: - Nekem köszönhetik, oszt bezártak! Oszt egyszer jön egy nagy fekete felhő. De esik, villámlik, csattog. Leszáll egy nagy tűzmadár. A gyereket a karmába veszi, elszáll! Hiába mentek utána. A fődrül nem tudtak a levegőbe utána menni. Elrabolták a fiút. Ez az átkozott tűzmadár! Odalett minden! A vagyon sem kellett, a királyság sem kellett. Bevezették a ríszeges katonát. Szegíny mán szakállas vót. -Felsiges király atyám! Ezt a madarat abba a birodalomba lehet megtalálni, ahunnan a rózsát hoztam. Aszongya a Százéves jövendőmondó: -Oda emberi lény nem tud elmenni! Ne is próbáld, mer akárhogy megy, nem tud odaérni! A két jány leborulva sírt. - Dehát - aszongya a király -, fiam, ahogy elhozta ezt a vizet, amibül a gyermek megszületett, ugyanúgy ű el tud oda menni! -Ne küldd, apám, a félúton elpusztítsák! - aszongya az egyik jány (kettő vót: egy kisebb, meg egy nagyobb). -Nem bánom - aszongya a másik -, menjél el! De úgyse tudsz te se messzire menni, mer ahun az a nagy tűzmadár lakik, oda nem tud emberbemenni! Kint ült a jány, megint jött a fekete felhő. Azt is lefogta, azt is elvitte. Mán csak egy jány vót. Aszonta a másik jány: - Ha az öcsémet elvitte valahuva, kiülök én is! Nem telt bele egy óra, kettő, űtet is elvitték. 207