Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Édesanyja, Lakatos Ilona hét gyermeknek, hat leánynak, majd 1926. szeptember elsején egy fiúnak, Jánosnak adott életet. Édesapját Farkas Jánosnak hívták, tollgyűjtéssel és értékesítéssel foglalkozott. A gyermekeknek az édesanya viselte gondját. Féltő szeretetének a meseszerkesztés tudományának megszerzését leíró meséjében állít emléket: a Meseországba elindulni készülő nyolcéves gyermekét, Jafit akként kívánja megmenteni az úton reá leselkedő veszedelmektől, hogy nagynénjére, majd tanító nénijére bízza őt. A valóságban azonban nem sokáig látogathatta az elemi iskolát. Minthogy ő az egyetlen fiúgyermek, és az apa nélküli család nem tudja nélkülözni a cseperedő Jafi munkáját, nincs módja iskolába járni. „Akkor nem köteleztek, hogy menjek iskolába, mert az urak dolgát vitte az árvaszék, meg a hivatal." A meséléssel egészen fiatalon, nyolcéves korában ismerkedett meg Ciruczáék meseestjén. Ettől kezdve maga is mesélővé, szerkesztővé kíván lenni. A mese - úgy érzi - vele született adomány, amit megtanulni nemigen lehetséges. E meggyőződésétől függetlenül szükségét érzi a tanulásnak, s igyekszik pótolni a gyermekkorában kényszerűen elmulasztottakat. Az elemi iskola osztályait már tizenhat-tizenhét évesként járja ki, szeretettel említett tanító nénije, Rozslajai Vilma keze alatt. A katolikus egyház által gyűjtött adományokból ruházkodott. Rácz Pál atya viselte akkoriban a nincstelen sarkadi cigánygyerekek gondját. Leventeként egy tiszthelyettes felesége napi egy pengőért megfogadja disznót etetni. Amikor csak lehetett, szívesen olvasott. Elevenen él emlékezetében egy 1935. évi Dante-kiadású, a tiszthelyettesnétől kölcsönkapott „piros csillagos" könyv, amelynek címlapján két katona volt látható, s amely nagy riadalmat keltett a családjában. Az ismeretlen munkában számos prófécia volt olvasható a Vörös Hadseregről, a nejlonkorszakról, az időjárás összekuszálódásáról, a nemek külső hasonulásáról, a sárga veszedelemről és egyebekről. Hasonló feltételekkel, napi egy pengő fizetséggel alkalmazta a Képíró Gőzmalom tulajdonosa, akihez jószágot gondozni járt reggel-este. Itt négy évig volt alkalmazásban. Ezt követően a Neumann János nagyságos úr tulajdonában lévő Dénesi-uradalomban vállalt mezőgazdasági munkát. Ebbéli jártasságát a medgyesegyházi Mezőgazdasági Iskolában alapozta meg, amelynek - elmondása szerint - két évig volt diákja. 18