Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Dankó 'Л 7Ót, hun nem, még az Óperenciás jeges tengereken is túl, egy felV síges király. Olyan gazdag vót, hogy a gazdagsága az egész világot túlhatolta. Olyan szíp jánya vót, hogy gyémántfoggal, gyémánthajjal született. Az öszszes világi királyok mind próbáltak a jány keziér harcolni, de a jány mindet elutasította. Majd a kilencvenkilenc fejű sárkánynak született egy fia. Fia, akinek hét lába vót. A kilencvenkilenc fejű sárkány elvitte a nagy gazdag királyho, hogy adja hozzá a jányát ez a nagy, gazdag, felsiges Gyémántkirály. - Hohó - aszongya a király -, hát hogy gondolsz olyat? Hát világi királyok harcolnak a jányom keziér, nem a te sárkányfiadnak adom tán? -Nem adod a jányodat? Elátkozom az országodat! -Nem bánom - aszongya -, nem félek én tülle! -No, ha nem adod a jányodat a fiamnak, ez az ország, ez állam mind süllyedjen el! Csak a te kastélyod maradjon, a királyi palotád, fenn, a tengerparton! Amíg Dankó meg nem születik, addig ne tudja felváltani senki! Felvette a sárkány, felhajította a hátára a fiát, hétlábú sárkányfia vót. Elszállt, egy nagy füst csapott fel, és lassan a város kezdett feketének válni. Körülvette a sok füst. A fák kezdtek hervadni, kiszáradni, és lassan süllyedni kezdett a város. Amikor szíjjelnízett a király, elsírta magát: - Ó, Istenem, elátkozott ez, sárkány-boszorkányul, amír nem adtam a csúnya, szörnyeteg fiáho a jányomat! Telt, múlt az idő, a perc, a minuta, az óra, a nap. A király kikönyökölt az ablakon, szíp jánya ott sétált a kertbe. 181