Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya: -Tűzzél ki neki egy évet! (Egy napot.) Beállt egy nagy, hatalmas kézfogó. Szegíny Ezüstherceg meg ott van! Három év, még két évet vár! Hát, ahogy beálltak, jöttek a naposok, hetesek, szolgálók, köllerek, szobajányok, pincérek, ordináncok. Hordták az enni-innivalót. Aszongya a királynő: - Jányom! Nízd meg csak! Ennek a királynak lólába van! (Plútónak a fia vót, Butó.) - Hát fiam, én ehhe nem adlak! - Hallod, te vőlegény? Mir van neked lólába? Hiszen csak az ördögnek van! - így születtem, ez a hibám! -Nem adom a jányomat! -Nem kérdem én azt! Testőrök! Azonnal ezer testőr! Mire kimondta, megkapta a jányt, a kímínyen keresztül elrepítette Pokolba. De a jány elájult, mikor meglátta. Mikor Pokolba ért, lehullt róla minden szípsíg, mán varázslat vót rajta. Nahát, bevitte Pokolba. -Hohó, fiam - aszongya -, hisz ez másnak a menyasszonya! De hát, fiam, ezt nem hagyhatod! - Jön az Ezüstkirály, az összes országával együtt, felaprítom, meg összegyűröm, csinálok belüle naptárt! -Próbáld, fiam! A jány el vót ájulva. - Nem ébred fel, fiam! Ebbe a Pokolkirály világba nem ébred fel! Na, megérkezik szegíny Ezüstkirályfi. -Hát a jány? - Elvitte - aszongya - egy lólábú! -Ohó, Butó! Tudom, hogy ki vagy! De oda nem mehetek ám! aszongya. - Hacsak Szélkötő Kalamonnal nem tudnál beszélni! - Nahát, hogy tudnák én elmenni oda? 177