Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Az ura előjött: -Na látod, ugye megmondtam, hogy elviszik a jányodat? Hát, ha fiú lett vóna, jobb lett vóna! -De a jányomat jobban szeretem, mintha fiú lett vóna. (Mindegy, ez vót az átok.) Telt, múlt az idő, gyászba húzatták az Ezüstországot. Most kurrencset küldtek, kurentáltattak hét országra, hét vármegyére, hogy aki a jányt visszahozza, fele hercegség az üvé és az összes Ezüstországnak harmadrésze. Jelentkeztek bárók, gubernátos tisztek, válogatott cigánylegények, senki nem tudta visszahozni! - Hej, hej, hej -jön az öregasszony -, de sajnállak! - aszongya. -Te herceg, mir átkoztad meg? A szülői átok fog! - Mer nem fiú lett! - No, nem baj - aszongya az öregasszony, aki a három csepp orvosságot hozta: -Nagyon jól figyeld meg! Hét év múlva idejön egy királyfiú. Megitassa itt a paripáját. De ne feledd, ezüstparipája van, ezüstdolmányba, és majd akkor kír tüled egy pohár vizet, mer ű nem iszik a kútbúl. Lökd bele a jányodnak a gyűrűjit az ezüstkehelybe. No, akkor a herceg enni-innivalóval kínálta: - Gyere be, ídesem! - Nem kell az enni-innivalótok - aszongya -, mer én öreg vagyok. Te királyné, tedd, amit mondok! Hanem a jányod lakodalmára híjjal el! - Elhívlak - aszongya -, nagyon elhívlak! Elment az öregasszony. Akkor egy nap egy esztendő vót. Hét nap, hét esztendő. Várta mán az asszony, a kézit tördelte: -Mikor jön mán az az Ezüstlovag, vagy az Ezüstkirályfi, vagy ki lehet az? Lássa, tiszta ezüsthullámok jönnek az ég alján. Ezüstfelhők tornyosulnak. Az ezüstfelhőbe gyönyörű szíp ezüstparipán egy ezüstkirályfi leszállt a szivárványcsíkokkal. Iszik a lova, iszik.