Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Én egyiket sem választom, mer nekem még nincs itt az idő, hogy megnősüljek. - Na, akkor mit kírsz? Aszongya: -Van az ünneplő szobádba vagy az elátkozott szobádba (mán nem elátkozott!), az ünneplő szobádba van egy zenélő kis malom. Add azt nekem! - Hohó, azt kíred? Amire még ember nem is áhíthatott, mer nem adtam. De hát, akkor ezt kíred? Gyere vissza három év múlva, megkapod. Felesküdök kardom markolatára. Hát a fiú visszafordult a nagybátyjáho, és a nagybátyja azt mondta akkor: -Három év múlva neked adja. De hogy akkorára élve maradsz-e? Nem leszel-e halott, hogy fogságba nem halsz-e meg, azt nem tudom! Hanem itt van egy madár az ablak alatt, itt sétál. Nízd meg, ez a Boldogság madara. Hogy elaltattad, felkelt, eljött utánad. Látta a Boldogság madarát, látta, hogy mindennap két aranytojást tojik. Hát ez olyan kincs vót, hogy minden királynak a kincsivei, vagyonával felért. - Na, mindegy, Hegyi király! Három évig legyél nálam. -Itt is lennék a boldogságba, de az apámat sajnálom! -Apád él! Betyárfővezír vót, a hegyekbül mán nem jön el. Hanem itt van ez az aranyalma. Eriggy oda, ahun apád van, a hegyekbe. Itt ez a pálca, üssél rá. Lesz belüle egy tizenkét emeletes kastély, és apád ebben fog majd élni. Elment a fiú, a ló csak vele ment, pedig mán fáradt vót. Megütötte az almát, lett belüle tizenkét emeletes királyi palota. Hetesekkel, szolgálókkal, köllerekkel, szobajányokkal, ordináncokkal. Aszongya: - De hát, kedves apám! Most mán legyél boldog! -Jó, gyermekem! Akúcsot visszaadnád? -Mir ne? Odaadta neki. (De hát sajnos, mer még a kúcsra szüksége lesz neki, de megfeledkezett a fiú.) Visszament. íldegélt. Minden nap játszadozott a Boldogság madarával. 163