Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Na - aszongya -, eljöttél hozzám, mer elhívtalak. - Igen, de bocsáss meg, mer nem teneked esküdtem meg! -Nem kellett vóna kimondani! Amikor láttad, hogy a helyzet veszélybe forog, le kellett vóna lépni! De hát - aszongya -, nem akarsz elvenni! -Nem. -Na, jól van - aszongya -, gyere! Akkor menjél, eriggy el! Odavitte a kapuho. Megfogta a fiú a kaput, nem tudott továbbmenni. - Na, reggelig nyissad a kaput, meg tegyed a kaput! Míg fel nem jött a reggel, Kócimbor nyitotta az ajtót, tette a kaput. Nyitotta a kaput, tette a kaput. (Ördöngőssíge vót neki!). Reggel vót. - Ereszd el a kaput! Gyere vissza! Nem veszel el? Aszongya: -Gondolkozóba ejtettél! Hát - aszongya -, ha nem veszlek el, nem engedsz el? -Elengedlek én, csak olyan feltételekkel, hogy ha próbákat kiállsz. De ha nem állsz ki próbát nálam, akkor nem mehetsz el! - Mi a próba? -Van három aranyludam, meg kell őrizned egy éjszaka. - Éjszaka? Mir nem nappal? - Itt éjszaka kell! De hát, kihajtották éjszaka a három aranyludat, a fiú kiment, el is tűnt a három aranylúd. Hopp, előkapta az aranypálcát, amit kapott a Tündérjánytul. Hajnal vót. Csapott egyet, a három aranylúd mindjárt előjött. Hazahajtotta. - Na jól van, szívem? - Hát ez még csak egy, ez még csak egy! - Hát hány próbát akarsz te? Mondd meg, hogy mit akarsz? -Azt akarom, hogy esküdjél meg velem itt. - De én szent vagyok, én nem esküdhetek a Pokol tornácán. - Hohó, ide figyelj! Nízd csak rám - aszongya -, nekem is pálcám van, de neked tündér, nekem meg, nízd meg, van egy fekete varázspálcám. 138