Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Gyere, megmutatom neked, mer a fődön nincs ilyen szíp, még a tengereknek sincs ilyen aranypázsit kövei, mint nekem, de a szívem szebb a kűtül is! Vezette végig azokon a gyönyörű, kimondhatatlan kincset érő briliáncsokon, aranyokon. Aszongya a fiú: -Elég szíp! - De innen te úgy mehetsz el, ha megesküdöl, hogy engemet veszel el! Aszongya a fiú: - És hogyha nem? És ha nem veszlek el, nem engedel el? Felemelte a Világ bűbájos boszorkánya a kézit, a fiún mindjárt láthatatlan bilincsek lettek. - Akarod? Aszongya: -Tudom, hogy meg tudsz fogatni. Megesküdök neked, hogy viszszajövök! - De arra, hogy elveszel? -Adjál nekem egy óra, egy napi gondolkodást! -Megadom neked! - És a lovamat engedd be! - Nem jöhet be, mer táltos! -Kifíltülle? - Az öregasszony. (Mer tüzet hányt, tüzet okádott vóna az öregasszonyra a háromlábú táltos bögej csikó.) - De hát, ha a lovamat nem engeded be, akkor nem esküdök meg! - De akkor a palotád fekete fátyoltüllbe lesz, mer apám eljön. -A te vitézségeddel, ha szabadon vónál, akkor megbírnál vele, de a lovadat nem engedheted be. -Hallod, te Jövendőmondó, te Világtudósa! Tudom, hogy mibe spekulálsz! -De én is tudom, hogy te mibe spekulálsz! - aszongya Kócimbornak, mer ezt is úgy hittak, mint az apját. -Mibe? 132