Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Á - aszongya -, én nem megyékbe! Az Aranyág királyfi mondta Kócimbornak: - Eriggy te be, ha mernyákod van, de úgy menj be, hogy onnen ílve még nem jött ki ember! -Azt ád Isten, amit ád! - kopogtatott a fiú, Kócimbor. Az ajtó bedűlt, ajtófelestül! - Ha, ha, idegen szagot érzek! Kedves sógor, mi járatban vagy? Vitézséget jöttél próbálni, vagy a húgodat visszavinni? -Vitézséget is próbálok veled, meg a húgom is visszaviszem! - Nízd meg csak! Kilencvenkilenc karó van ott kinn. Annak mindnek egy-egy királyfinak a feje van rajta. De tiéd lesz a századik! Mer húgod úgy jött hozzám, hogy csak három év múlva fekszik le velem. De mán - aszongya - csak két nap van! Idejébe jött a fiú. -Nízzed! Ha te sógorságot latol, hát akkor kínálj meg, mer a vendégszeretet azt parancsolja, hogy a vendéget meg kell tisztelni! Leültek, ittak. Csakhogy a fehírborba olyan erő vót, hogy aki ivott belüle, abba azonnal száz ember vitézsége költözött, a piros bor meg gyengített. Hát a jány meg kihozta, a húga az egy üveg piros bort, meg a fehírbort. Hát most a sárkánynak kellett vóna adja a fehírbort, mer mán az az ű hatalma. Megfordult. A fehírbort a rongyos testvírinek adta, akin mán királyi dolmány vót, a piros bort meg átnyújtotta a sárkánynak. Felhajtotta. - Huhu, szívem szíp szerelme! így szereted a testvíredet? No, nem baj! Ittak, ittak. Aszongya a sárkány: - Hozok neked egy birkát. De hát, behozta a birkát. Letette az asztalra. De míg ő kint vót a birkáért, aszongya a jány: -Kedves bátyám! Ez elpusztít, mer huszonnégy méteres millingfarkavan! - Hát kedves húgom, kírd meg tűlle, hogy mibe van az ereje? És elhalasztom hónapra a viackodást, és meg tudom ölni. 126