Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Mindjárt az év elején a magas politika érdeklődése feltűnő sietséggel irányult rá. Úgy lát­szik, tevékenységével felkelthette a felsőbb szervek figyelmét, mert Bonyhádi Gyula megye­főnök január 2-án sürgős jelentést kér Reökről: „Fensőbb meghagyás következtében fő Szolga Biró Ur holnap délután két óráig tudósítani sziveskedend arról: hogy Reök István Ügyvéd Ur hol született, hány éves, minő vallású, élte előbbi korszakában magát miképp viselte. Különösen a forradalom alatt, Csabára mikor s honnét költözött, s jelenleg mivel foglalkozik, minőpoiliti­cai viseletet tanúsított a múltban s most, leirandván miveltségét s képzettségét, végre annak csa­ládi és vagyonbeli állapotát." (A főszolgabíró másnap megírja jelentését, s ebből már korábban idéztünk.) A műkedvelő társaság további működésével nem találkozunk ugyan, de Reök újra szervez, s most már nagyobb ügy támogatása áll előtte: a pesti Nemzeti Színház megsegítése. Az akcióra nyilvánvalóan pesti ismeretségi köre által kapott ösztönzést. (Barátja, Bajza József 1848-ig két alkalommal is a színház igazgatója volt, utána Erdélyi János - a másik barát - vezette a színhá­zat.) Májusban kér engedélyt sorsjegykibocsátásra a csabai főszolgabírótól, kérése megjárja a nagyváradi Kerületi Helytartósági Osztályt is. Júniusban pozitív választ kap, s minthogy az ügy „ legfelsőbb helyen is pártoltatik", engedélyt kap a sorsjegykibocsátásra. Szarvason a Réthy­nyomdában aláírási felhívást és csinos sorsjegyet készíttet, és kapcsolatai révén széles körű alá­írást indít nemcsak Békésben, hanem a szomszédos Arad és Bihar megyékben is. A felhívás első része logikus, meggyőző okfejtés és hazafiúi vallomás is: „Felhívás a pesti nemzeti színház ügyében Nemzeti színházunk ügyének fontosságát nincs ki be ne lássa. A vészkiáltások és haza­fias felhívások, melyekről olvasánk, mindnyájunk figyelmét magokra vonták, és átaljános lett az óhajtás, hogy azon intézetnek, melyet honszeretet emelt és támogatott eddigilé, jövője biztosíttassék. Mert színház, mely nem üzérkedik és a léha napidivat vezetékén, minden múlé­kony szeszélynek nem hódol, saját erejéből fenn nem állhat. Színházat, hogy szigorú bírája lehessen balítéleteknek, erkölcsnek; hogy a külföld feltétlen utánzása helyett nemzete jellemét adhassa vissza, históriai és a népéletből merített eredeti müvek adá­sa által - mert ha a nemzetet ismerni akarod, tekintsd meg színházát - szóval hogy irányadó lehessen és irodalmunk méltó szövetsége, anyagi önálló polcra szükség emelni, hogy a mindennapi kenyér gondjaitól menten, egész erényét magas feladatá­nak megoldására fordíthassa. Alkalmazható ez különösen pesti színházunkra, melynek helyzete, különböző ajkú fővárosi lakosok között, dacára a dicséretes pártfogolásnak hasonlíthatatlanul súlyo­sabb; melynek feladata színmüv észetünk pályája kezdetén nehezebb. Ha tehát nemzeti színházunk jövőjének biztosítása közóhajtásunk, szükség, hogy mindnyájan áldozzunk. így meggyőződve, én B.-Csabán, több helybeliek közremunkálásával, bő siker biztos reményében, felsőbb engedelemmel, nagyobbszerü sorsjátékot vélek rendezni, melynek jövedelme a pesti színház gazdagítására fordíttatnék. Mely czélból minden t. с vidékbelit tisztelettel felhívok, hogy engem jóakaratú vállalatomban, sorsjegyek vásárlása által gyámolítani szíveskedjék. A sorshúzás hangversennyel lesz összekötve, melynek tartalmasságáról gondos­kodva lesz. Hangverseny után, ha az idő is úgy akarja, a t. közönséget helybeli, kivilágítandó népkertünk fogadandja hol, ha számításunk nem csal, egyik pesti zenekar nyújtaná itt ritka élvet. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom