Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Kitűnő arcképe volt ez Munkácsy Miskának 15 éves korából... Megvan-e még valahol, ki tudhatná?" Odryt nagyobb ajándékkal lepte meg: egy színpadi függönyt készített Odry jutalomjátéka alkalmára. Az előfüggönyt először Szamossy festette meg kicsinyben. Egy nagy íves, szétnyitott függönyű oszlopcsarnokot ábrázolt, a csarnok bal oldalán Vörösmarty talpazaton álló szobra, a kép hátterében a Lánchíd Buda várával. A kész festményt Szamossy kockákra osztotta be. A terem falára kifeszítették a nagy vásznat, ezt is kockákra osztották be, s erre kellett átmásolni a kis kép rajzait. Szamossy Miskára bízta a másolást. „Egyik nap délutánján a szokott órában festeni siettem. A műteremben már folyt a munka. Miska egy állványon állva, korommal, szénnel rajzolta a kezében lévő mintáról az előfüggönyt. - Hát maga mint fest, Lieb barátom? - kérdeztem Miskát. - Színházi függönyt - volt a válasz. Ekkor adta tudtomra Szamossy, hogy a függöny az én jutalomjátékomra készül." Miska ügyesen dolgozott. A Vörösmartyszobor azonban túlhaladta erejét, ezt Szamossynak kellett megrajzolnia. A jutalomjátékra kész is lett a függöny. Tetszett Odrynak, s úgy látszik, a gyulai közönségnek is, mert - ha hihetünk a gyulai hagyomány- 15. kép. A festegetőasztaloslegény nak és a korabeli újságnak - még egy előfüg- Gyulai László akvarellje. Magántulajdon gönyt készített Munkácsy. A Békés című újság negyven év múlva írja: „Munkácsy festette a műkedvelő társaságnak ma is (1900-ban!) használatban lévő és a gyulai várkastélyt ábrázoló előfüggönyét." Említettük, hogy Odry néha délelőtt is felkereste Szamossyt. Megtörtént, hogy korán érkezett a kastélyba. Ilyenkor a mester kinn sétált a parkban, mert folyt a műterem takarítása. Miskának volt ez mindennapi feladata, aki megjelent a kertben, ha befejezte a takarítást. „-Készen vagy, Miska? - Kész" - idézte vissza Odry negyven év távolából a rövid párbeszédet. A színtársulat három hónap múlva eltávozott Gyuláról. Odry is elbúcsúzott barátaitól. Az élet változatlanul folyt tovább a kastélyban. „Feltűnt előttem, hogy az asztalosinas soha sem járt munkába, mindig ott volt Szamossynál: tehát már nem volt asztalosinas, hanem tanítvány." Odry visszaemlékezése még egy meglepetést tartogat: Munkácsy külsejének leírását. ,J^ieb Miska a bemutatáskor kék asztaloskötényt viselt. Ingujjafel volt gyűrve, mint aki munkát végzett. Egészséges, szép termetű, 14-15 éves (valójában 17 - Cz. I.), kék szemű fiú volt, bozontos szőke, égfelé meredő sűrű kreppszerű hajzattal, vastag szájszélekkel és szemöldöke fölött erősen kidomborodó húsos homlokkal." Ez volt hát Lieb Miska, s őt idézi fel kissé ünneplősebb öltözetben özv. Dubányi Jánosné egykori visszaemlékezése: „Csitri lányok voltunk. Munkácsy fekete bársony kabátban, pepita nadrágban járt. Nagy sörénye volt, s vihogtunk rajta." 80