Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

12. kép. Szamossy Elek Festmény. Szamossy Elek? Repr. Ilges csendes magatartása, a festészet iránti rajongása annyira megnyerte tetszését, hogy maga mellé fogadta. És a szerencse ismét mellénk áll. Miska és Szamossy együttlétének szemtanúja lesz egy festegető vándorszínész. Alig néhány hete lehetett Miska Szamossynál, amikor új művészbarát jelentkezett a műteremben: Odry Lehel - Odry Árpád édesapja -, akkor még alig 24 éves ifjú baritonista. Odry 1908-ban közölte visszaemlékezését, ezt felhasználva tudunk beszámolni a három „festő" kastélybeli életéről. „1861 tavaszán Horváth György színigazgató társulatával, mint népszínmű-énekes, Békés-Gyulára kerültem. A társulattal három hónapon át működtem ott. Már az első napokban megismerkedtem Szamosy Elek festőművésszel, a ki később hangomért is kedvelt. Elmondtam neki, hogy rajztanulással is foglalkozom és hogy szeretnék tőle a festőművészetben oktatást nyerni. Tetszett Szamossynak igyekezetem és magával vitt a Wenckheim-féle kastélyba, a hol az alsó földszinti teremben műterme volt és ott a grófi család megbízásából másolta a családi képeket. Három hónapon át minden délután kizárólag festéssel foglalkoztam." Itt találkozott a nála hét évvel fiatalabb Lieb Miskával. „Egészen iskolaszerűén folyt az oktatás. Szamossy nagy szorgalommal másolta a családi képtárat. Bámulatos hűséggel hozta ki a legnehezebb feladatokat. Kitűnően értett a színek vegyítéséhez. Sokat tanultam abból, a mit tőle láttam. Hol én mentem Szamossy háta mögé bámulni, hol Lieb Miska. Néha egymás munkáját néztük meg és így szövődött közöttünk, mint tanítványok között egy kis barátság." Miska a kezdet kezdetén tartott még. A műterem egyik távol eső részében rajzolgatta a mintákat. Ha készen volt, új feladatot kapott mesterétől. „Nem volt még a rajzban elég előrehaladott" - írja Odry. Odryt közelebb ültette magához Szamossy, s Paolo Veronese egyik tanulmányfejét festette, a mester pedig bámulatos ügyességgel másolta a családi képeket. Szamossy időnként felállt, megnézte Miska rajzát, majd Odry festményét, s néhány megjegyzéssel illette munkájukat. Miska nagy szorgalommal másolta a mintákat, de aztán az történt vele is, ami minden művésznövendéknél előbb-utóbb bekövetkezik: unta a rajzgyakorlatok egyhangúságát, a csak technikai feladatokat. Az alkotásvágy, amely a festészethez vonzotta, nem elégszik meg szolgai másolatokkal, az igazi öröm mindig csak az önálló gondolatok több-kevesebb sikerrel való kifejezésében található meg. „Kora hajnaltól késő estig szívvel, lélekkel dolgoztam - írja Munkácsy. - Nappal Szamossynál voltam és másoltam a portrékat, este aztán odahaza próbálgattam a magam lábán járni. Ahogy elnéztem nagybátyám lakásában a rézmetszeteket, az jutott eszembe, hogy ezek nem másolatok, hanem a művészek eredeti munkái! Feltettem magamban, hogy én se csinálok szolgai másolatokat, csupa eredeti dolgokat fogok rajzolni. Egy-két új vázlatomat megmutattam a mesternek, aki egyik ámulatból a másikba esett, amikor végignézte azokat." 78