Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

lására". Albrecht befogadta Miskát, de mint ifjú legényt, kevesebb bérért alkalmazta, mint a gyakorlottabbakat. Albrecht műhelye a hosszú aradi főtér bal oldalán a Marosra nyúló utcák egyikében, a Megyeház utca 1. sz. alatt állt. Maga a mester 52 éves lehetett ebben az időben, s több inast és legényt foglalkoztatott. „Nem akarom olvasóimat untatni apró-cseprő eseményekkel, melyek életem új állomásán történtek. Képzeljenek el egy tizennégyesztendős kölyköt, aki alig ért valamihez, s önállóan kell eltartania magát. Hetenkint két forintot kerestem, néha ötven krajcárral többet is. De már megszoktam a nyomorúságot és a gondot és nem is jutott eszembe, hogy jobban is lehetne élni! A legnagyobb nélkülözést is egész természetesnek találtam. Mindenesetre azt reméltem, hogy később majd csak megváltozik a helyzet, hiszen nem maradhatok örökre ilyen körülmények között. Aztán hirtelen megundorodtam a foglalkozásomtól, s ettől kezdve még rettenetesebb volt minden. Mártíromságomat az okozta, hogy nap-nap után öt órakor munkába álltam és ez a munka nem volt kedvemre és a kivezető utat nem találtam meg, hasztalanul kerestem mindenfelé... Egyetlen vigasztalásom volt, hogy este, hét óra után, mikor a műhelyben bevégeztük a munkát, felkerestem csabai barátaimat, akik Aradon jártak gimnáziumba. Az estéket mindig velük töltöttem." Kik lehettek ezek a barátok? Az aradi gimnázium évkönyveiben Szulimán Ödön neve Szulimán gazdatiszt fia - szerepel ezekben az időkben Békéscsabáról meg Omaszta jegyzőtársa, Hücke jegyző fiai, „kik otthonról ismerték, rendesen vele voltak" - olvashatjuk egy 1887-ben kelt levélben. (S ugyanebben az évben, a IV. osztályba jár a közeli Zámból egy 12 év körüli fiúcska, aki később Munkácsy festőtársa s legmeghittebb barátja lesz Párizsban - Paál László.) „ Ók tanultak, s másnapi feladataikat írták füzetükbe. Azt gondolják, hogy én rajzoltam az alatt? Oh, nem! Abban az időben egy csepp kedvem sem volt a rajzoláshoz... Fekete betűket firkáltam a fehér papirosra, rímeket faragtam és irodalmi vágyaim voltak. A műhelyben természetesen sokszor kigúnyoltak e miatt, úgy, hogy jól megfizettem új álmaimnak az árát. Sok ízléstelen tréfát tűrtem el e miatt." No, itt szaván fogjuk Munkácsyt! A békéscsabai múzeum Munkácsy-relikviái között ugyanis egy 19 lapos, barna fedelű, sima lapú füzet található, fedelén három sorban a következő címmel: „Jegyző könyv I Lieb Mihály 11859", s benne Miska irodalmi próbálkozásainak bizonyítékai minden rend nélkül: megkezdett versek, áthúzott sorok, néhány befejezett „vers". Az egyiknek két változata is van, mi a másodikat közöljük: „A KULACSHOZ Ugye édes kis kulacsom Szájad, ha szájamhoz hozom Ugye édes csókot adol talán el is andalítói" Hát ez elég gyenge Csokonai-utánzat! Nem is idézünk többet a füzetből, inkább egy másik forráshoz fordulunk. Gyöngyössy Imre, későbbi budapesti tekeasztal-készítő 1858-1861 között Albrechtnél dolgozott Munkácsyval együtt. Gyöngyössy szerint legjobb barátja volt Miskának, egy ideig egy ágyban is aludtak. Munkácsy halálának évében az aradi újságban megírta emlékeit, s ő is közöl egy nála maradt verset Munkácsytól: „ Vigyázz kondás a csürhédre, Múltkor estve arra mentem Jobban a feleségedre, A házadnál észrevettem, Mert tudom így bizony, Élned kell, Úgy bizony, A nélkül nem lehetsz el. Feleséged rossz asszony. " 68