Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

7. kép. Munkácsy („Liebb Mihály") neve a céhlegények között 1858. május 9-én Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba A Munkácsy által írt időpontokat visszaszámolva október elején vagy közepén távozhatott véglegesen Langi uramtól: „... legelőször is nagybátyám birtokára, hogy ott megbeszéljük jövendő terveimet és döntsünk a további sorsom fölött. >Néhány<

20 hétig pihentem, aztán megállapodtunk, hogy Aradra megyek, ahol a két kezem munkájával keresem majd a kenyerem." Munkácsy nem tévedhetett: „néhány hétig" pihent csak a nagybácsinál, s elérkezett az elutazás ideje. „Egész magamra voltam utalva. Sok jó tanácsot és öt pengő forintot kaptam útravalónak. Nagybátyám pedig velem jött és bekísért Csabára. Október vége felé volt, amikor köd ül a szürke tájékon és a természet gyászruhába öltözködik. Nemsokára az állomáshoz érkeztünk - nemrégen építették az arad-szolnoki vasutat - és mélységes meghatódás fogott el. Csaba egészen beleolvadt a ködbe, csak a templomtornyok emelkedtek ki a házak fölött és a harangozó szomorúan kongatta a toronyban a négy órát. Aztán a mozdony fütyölt és szívem elkezdett vadul kalapálni. Vájjon nem a feltámadás trombitája-e a mozdony sivítása, amely megnyitja előttem a gyermekévek képzelt ábrándjainak valóságát? Határozatlan vágy ragadott magával, az ismeretlen, várva-várt jövendő csábított és nyugtalanul kérdezgettem magamban: hát most mi lesz? Nem is tudom leírni, hogy mit éreztem, mikor megöleltem nagybátyámat és beszálltam a harmadik osztályú kocsiba." Mint később kiderül, Miska szombati napon, s mint említette, október végén utazott Aradra. 20

Régi fordítás: „egy-két". 64