Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

önéletrajz eseményeit, hozzájáruljunk Munkácsy gyermekkorának pontosabb megismeréséhez. * Kezdjük mindjárt inaskodásának induló dátumával! Munkácsy szerint tíz éves múlt hat hónappal, amikor Reök és Langi a szerződést aláírták. Ez - nagyon pontosan számolva - 1854. augusztus 20-át jelenti. A csabai asztalos-, molnár- és pintércéh rovatolt pénztárnaplójában a következő beírás őrzi Miska inasbejegyzését: „Janu(ár) 6 Lángh György szegőttette tanúlóját Léb Mihályt". A két adat között tehát négy és fél hónap különbség található. Miért e különbség? Meglehet, hogy a szerződés aláírása még nem jelentette az inaskodás azonnali bejegyzését. Szokás volt ugyanis, hogy az inast próbaidőre vették fel, s csak néhány hónap elteltével - ha megfelelt, akkor - jegyezték be hivatalosan is a céhkönyvbe. (Meggyőződésem, hogy Munkácsynál is így történt. Amint látni fogjuk, maga is nyári hónapokról írja első emlékeit az önéletrajzában, tehát nyáron kezdett inaskodni, de elfogadjuk a hivatalos beírást, s 1855-öt tartjuk az inaskodás kezdetének.) Ha életrajzot ír, Munkácsy is 1855-től számítja inaskodását. LANG GYÖRGY ASZTALOSMESTER így hívták Langi uramat, Munkácsy mesterét. A magyar nyelv azonban nem szereti a sok mássalhangzót, ezért a mindennapi ejtésben kapott a végén még egy „i" hangot - így maradt meg Munkácsy emlékezetében is. Munkácsy felfogadásakor 40-41 éves volt, s épp abban az időben a 60-70 tagot számláló csabai asztalos-, molnár- és pintércéh céhmestere - tehát vezetője, első embere-volt 1854-től 1857-ig. (Majd újólag 1864-1866 között.) Mesterlevele szerint épület-és bútorasztalos. 1851-ben még csak egy legény és egy inas dolgozott műhelyében, de Miska idejében már 5 inas és 4-5 legény állott Lang uram és neje, Bajcsi Zsuzsanna asszony szolgálatára. Tehetős, tekintélyes ember volt tehát a csabai asztalosmesterek között. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Reök megválogatta, kihez adja Miskát inasnak. Tudását Munkácsy is elismerte: „Meg kell említenem, hogy Langi mester a festő és mázoló nemes hivatását is betöltötte, mert az egész környéken nem akadt ilyen mesterember. О festette ki az összes útszéli kereszteket és búcsújáróhelyeket, amelyek a városban és környékén voltak." Tegyük hozzá, ővele készíttették el Csaba új községtábláit is, amint ezt egy 1851-ből megmaradt számla bizonyítja a levéltárban. Később még szemléletesebben mutatja be mesterét, akinek beképzeltségét talán a frissen kapott céhmesteri megbízatása is fokozta. Nagy hatalom volt ez abban az időben: mint a céh első embere személye sérthetetlen volt, aki a céhmestert megsérti, a céhet sérti meg, s a céhgyűlés keményen büntette. „Langi uram alig nyúlt gyaluhoz - írja Munkácsy. - Azt hitte, hogy ő művész, akinek csak díszíteni szabad, s legnagyobb оптеgelégedéssel festette ki a parasztbútorokat, változatos virágokkal és cifraságokkal. Büszkén hordta bútorait a vásárokra és mindig jó áron adott túl rajtuk. Nemcsak fa-bútorokat tervezgetett, hanem kálváriákat is, meg bádog Krisztus-szobrokat, amelyeket aztán kiszínezett. Nálunk mindenfelé szembeötlik a hatalmas fakeresztre kifeszített Krisztus-szobor, ilyeneket készített Langi uram. Olyan büszke volt munkájára, hogy ha hallott volna Memling-ről, annál is különbnek tartotta volna magát. - Én is csodáltam művészetét, s ha most meggondolom, nem minden ok nélkül." 40