Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

nép most is egy más jövendő idők megérkezését remélve várja, s azok után sóvárog. Oka ezen várakozásnak, részint a leélt idők emlékezetében, részint pedig a népet érintett csapásokban rejlik, mert úgy érzi a nép, hogy családi és némely anyagi tekintetben sok veszteséget szenvedvén, s annak nyomait érezvén semmi jóval nem kecsegteti magát. - Ezen jelentésemet teszem úgy, mint kívántaték, hűen és lepel nélkül." Kik voltak e vigasztalan esték szereplői? Aligha vállalkozhatnánk felsorolásukra. Valakit azonban be kell mutatnunk, mert továbbra is állandó szereplőnk lesz: az „öreg Omasztrát" ahogy Munkácsy nevezi -, azaz Omaszta Zsigmondot. Tulajdonképpen csak Miskának volt öreg. Egyébként Steinerrel egyidős, ötvenes özvegyember. Két gyermekével, Lászlóval és Terézzel - a családban inkább Mária, mindkettő felnőtt korban - élt együtt a szomszédos Körösparti házában. Teréz születésekor, 1832-ben felesége meghalt. Ügyvéd, majd uradalmi fiskális, megyei táblabíró volt. „ Ügyes tervcsináló. О eszköz lőtte leginkább az úrbéri válságot, a' legelőelkülönülést, a' mulató kertet (a mai Népkertet - Cz. L), a' casinot, mellynek több ízben elnöke volt. Csabán tagadhatatlanul legokszerűbb (legkorszerűbb) gazda. Ha benne annyi kitartás volna, mint a' mennyi a jó akarat, páratlan lenne a maga nemében" - írja róla a kor csabai monográfusa, Haán Lajos. Reformkori politikus, Kossuth Védegylete Békés megyei fiókjának volt az elnöke, majd 1848-49-ben Gyoma országgyűlési képviselője. Mint ilyen, a szabadságharc után köteles volt jelentkezni az osztrák hatóságoknál. Pesten perbe fogják. A pesti haditörvényszék 1850 elején szünteti meg a pert az ellen a 250 képviselő ellen, akik nagyobb „bűnt" nem követtek el, így Omaszta is hazajöhet. Júniusban amnesztiát kapva végleg elejtették perét. Ez azonban nem akadályozta meg a rendszert abban, hogy mint „kompromittált" egyént állandóan megfigyelés alatt tartsák, s kéthetenként - később havonta - kötelező jelentést kértek az elöljáróságtól a „kompromittáltakról". Ennek a jelentésnek köszönhetjük Omaszta személyleírás át: „magas termetű, őszes hajú, gömbölyű képű, kékes szemű" - olvashatjuk a jelentésben. „Egyedül csak a házi és családi körben él a legnagyobb elvonultságban - minden közéletből és társaskodásbul visszavonul, gazdálkodássalfoglalatoskodik és csak egyedül ennek szenteli minden idejét, mit passióval folytat. Magaviselete csendes, szerény és visszavonult, sorsával tökéletesen megelégedett, - politikával nem bajlódik és nem is akar, gondolkodásmódja pedig rendelettel megegyező és felsőbbség irányában hódoló." Úgy gondolom, nem nehéz felfedeznünk az ellentmondást a főszolgabírói jelentés és Munkácsy visszaemlékezése között, amikor Omaszta politikai nézeteiről írnak. „Politikával nem bajlódik" - írja a főszolgabíró, nem tudván, hogy minden este összejön Steiner bácsi baráti köre, s másról sincs szó, mint politikáról. Vagy talán nem is akarja tudni? Meglehet. Később látni fogjuk, hogy Polner Lajos főszolgabíró közeli ismeretségben volt Steinerékkel (átellenben, a csatorna túlpartján lakott, ráláthatott Omaszta és Steinerék házára), s maga is tisztviselő volt 1848-ban. Hogy mennyire félt az államhatalom a 48-asok tevékenységétől, mennyire tartott a „kompromittáltaktól", a következő esemény is bizonyítja. 1852. május 8-án szokásos engedélyezéssel „táncvigalmat" rendeztek a csabai nagyvendéglőben. (A mai Fiume Szálló helyén.) A szokatlan időben - a tavaszi munkák dandárja idején - rendezett bál elég lanyha volt, s látszólag simán véget ért. A nagyváradi császári és királyi katonai parancsnoksághoz azonban azt jelentették, hogy a jövedelmet a börtönökben sínylődő politikai foglyok megsegítésére fordítják, s Omaszta egymaga 15 jegyet vett a cél támogatására. A nagyváradi rendőrigazgatóság jelentést kért ez ügyben a főszolgabírótól. Különösen Omaszta szerepét szerették volna tisztázni, mennyire igaz a vád. Bizonyítani nem tudták, csupán annyit állapítottak meg, hogy a bál szervezője Omasztánál szállt meg - ezt pedig régi barátjától nem tilthatják meg -, s a pénzt nem rabok, hanem a szarvasi iskola segélyezésére szánták. (De hogy így sem eshetett méltatlan helyre a segély, bizonyítja, hogy az iskola igazgatóját a következő évben „politikai vétség elkövetése miatt" elfogták, s Pestre kísérték haditörvényszék elé.) 25