Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

íme a teljes leltár úgy, ahogy a Bach-rendszer pontos adminisztrációja megkívánta. S mit tehetünk még hozzá? Három templomtornya jelzi a város központját a hatalmas piactér szélein. Vannak viszont jókora portákat takaró hosszú kerítései, széles utcái - a házak előtt 1834 óta deszkapallókkal gyalogjárók részére -, egyébként feneketlen sár vagy por, ahogy az időjárás engedi. Alakul egy új városrész a Körös-csatornán túl a gyulai út mentén, ahol a város tehetősebbjei - köztük Miska nagynénjének férje, Steiner is - igyekeztek rangjukhoz és pénzükhöz méltó házakat, kúriákat emelni. Ide érkezett hát Reök István, feleségével és másfél éves kislányával 1850 áprilisában. Letelepedési szándékát bejelentő írása megmaradt a megyei levéltárban. „ Tisztelt Tanács! Körülményeim úgy hozták magokkal, hogy előbbi lakhelyemet, Pestet végképp odahagyjam. S mivel újabb települ Csaba városát választám, tisztelettel járulok a Tisztelt Tanácshoz, hogy e lépésemet, jogainál fogva megengedni és azt tudomásul venni szíveskedjék. Ki egyéberánt tartozó tisztelettel vagyok a Tisztelt Tanács alázatos szolgája REÖK ISTVÁN" Állapota a lehető legrosszabb. Előzőleg egyéni tragédiák is sújtották. Még Pesten meghalt elsőszülött gyermeke, Ilka, aztán apját és nővérét - Munkácsy édesanyját - temette, végül két unokatestvér és egy hű barát követte őket. Elveszett az ország, melynek építésében maga is közreműködött, elveszett a „kis kör", a baráti társaság, mely évtizedek óta a szellemi élet kielégítését, hazafias lelkesedést, cselekvési lehetőséget jelentett a jövőt kereső reformnemzedék tagjainak. „Kutyául vagyunk édes Janim - írja Csabáról Erdélyinek -, magunkféle embernek irtózatos egzisztencia, innám, de nincs kivel, kiért és miért, danolnék, de nincs kivel és kinek, futnék, de nyakamban kölönc (kolonc - Cz. L), káromkodnék, de helyzetemben a legfelső ,e -n kezdem, s nincs meg a kellő gradáció (fokozatosság - Cz. L), örökösen pedig az istennel is megunja magát az ember." Ez a keserű kifakadás egyben magyarázata is annak a tevékenységnek, melybe hamarosan Csabán kezd, keresve az utat, hogy tehessen valamit, valakiért és valamiért. Nem véletlen, hogy a levélben a „dalaink" szót kétszer is ritkítva írja, jelezvén, hogy más értelmet is szán neki. Meglepő, hogy a Csabán eltelt egy hónapról így számol be barátjának: „Kapáltam, barátom, három hét óta eleget, hogy mindenem fáj bele, a hegedűt sem bimm..." Úgy látszik, valamiféle földhöz jutott, melyet egyelőre maga művel. Zsilinszky Mihály (későbbi veje és életrajzírója) és Malonyay szerint Steiner közbenjárására Apponyi gróf bízza meg ügyészi teendők ellátásával. 1851 februárjában találkozunk először nevével a városi iratok között, amikor a grófnők megbízásából a csabai járásbírósághoz fordul Csaba város ellen pert indítva, mert a hatalmas összeget kitevő - 1845-ben kötött - örökváltság fizetését a város elmulasztotta. Más forrásokból ismerjük, hogy a grófnők megnyerték a pert, s a várost a váltságdíj megfizetésére kötelezték. Ha Pesthez képest nagyot változott is sorsa, aligha szűkölködött anyagiakban. Az 1851/52es adókivetés szerint két cselédet tart, személyes kereseti adója annyi, mint más ügyvédé. Legkésőbb 1852 végéig pedig 291 hold haszonbérletre tesz szert: 255 holdat Gerendáson, 36-ot Csabán bérel. Míg anyagiakban lassan rendezi életét, családi élete teljesen felbomlik. 1851. október 11-én meghalt második gyermeke is, a két és fél éves Gizella. Ezekben az időkben hagyja el felesége, aki - beadott útlevélkérelme szerint - Csabáról eltávozva visszautazott a fővárosba. Reök teljesen egyedül maradt, így a néhány hónap múlva Csabára érkező Miska már csak az „agglegény-életet" élő nagybácsit láthatja. 18