Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Jól képzett ügyvéd lehetett, s „mint tabuláris ügyvéd némely uradalmaknak képviselője" volt. „Míveltsége... és képzettsége minden tekintetben kitűnő, beszéli és írja a Magyarországon szokásban lévő négy nyelveket (magyar, német, latin, szláv - Cz. I.) s franciául is ért. Ezenkívül pedig muzikális és ezen szenvedélyének sok időt szentel" - írja róla a csabai főszolgabíró. Bár Munkácsy és Malonyay jó nevű, befutott ügyvédnek említik Reököt, Reök Istvánnak egy 1847-ben gr. Teleki Lászlóhoz írt levele ellentmond ennek a képnek: „...a rosszból nekem is kijutott részem. Állásom éltem derekán, családosán, becsületes ügyekezet ellenére sincs távolról is biztosítva, mi annyival inkább aggasztó, mivel félelmes okaim van hinni, hogy családom egészségi állapota folyvást költséges eszközök alkalmazását teendi szükségessé. Kinézéseim csekélyek, amihez az is hozzájárul, hogy politikai állásunk közlegény létemre sem engedi, hogy azon most már magasabb állású egyéniségekhez közeledjem, kik korábbi viszonyoknál fogva talán figyelmökre méltattak volna." Nemcsak gyermeke betegeskedése aggasztja tehát, hanem állását is bizonytalannak tartja. Ezért kér támogatást Telekitől: adandó alkalommal juttassa valamilyen álláshoz, s „én minden becsületes munkára, csak tehetségeim bírják, igen kész vagyok". Képességeit, tehetségét bizonyítják, hogy az 1848 előtti baloldali radikális mozgalom központjának, az Ellenzéki Körnek alakulásától, 1847. január 24-től kezdve jegyzője volt. A kör elnöke a fent már említett gróf Teleki László, ez a haladó főnemesi politikus, a forradalom és szabadságharc mindvégig hű embere, az 1861 -i Határozati Párt tragikusan elhunyt vezetője. Alelnökei a tudós Fényes Elek és a kor irodalmi vezére, Vörösmarty Mihály. A szűkebb választmányi gyűlésen rajtuk kívül ott találjuk a kor más neves egyéniségeit: Kossuthot, Bajza Józsefet, a kor másik irodalmi vezérét s Irányi Dánielt. A 608 tagot számláló kör nyilvántartásában 131.nek olvashatjuk Erkel Ferenc nevét, 417.-nek Petőfi Sándorét - hogy csak a legismertebbeket említsük. Semmi kétség, hogy az a 15 hónap, melyet az Ellenzéki Körjegyzőjeként eltöltött ebben a környezetben, egész életre szóló élményt hagyott Reök Istvánban. Bizonyítja ezt egész csabai működése s a róla írt nekrológ, amely szerint a csabai tanácstermet „ élvezetessé tették tudományossággalpárosult eszmedús beszédei", de „bérci sas"-ként szálló elképzeléseit alig követhették. A reformkor szellemének ez a továbbélése mindvégig érezhető lesz munkásságában. Az Ellenzéki Kör 1848. április 16-án Radical Körré alakult át. A márciusi forradalom után, április 30-án még Reök István fogalmazta meg a Radical Kör feliratát a kormányhoz, a nemzetőrség toborzásának megkezdését sürgetve. A május 2-i tisztújító közgyűlésen még ő a jegyző, de a szavazás alkalmával csak a második helyet szerzi meg, így a jegyzőséget átadja. Jelentős (96) szavazatával azonban bekerül a választmányba, de csak a következő, május 18-i közgyűlésen jelenik meg. Többet nem találkoztunk a nevével. Mi okozta távolmaradását? Kibuktatása a jegyzőségből, vagy a Radical Kör programja ment túl politikai álláspontján? A mérsékeltekhez való tartozását több adattal bizonyíthatjuk. 1848 elején rosszalló véleménnyel ír Kemény Dénes konzervatív álláspontjáról, de elveti Irányi Dániel élesebb hangját is. (Sikerül Irányit rávennie, hogy a Lónyai kizárását javasló indítványból a „becstelen" szót kihagyja, s maga is az indítvány ellen szavaz.) Ugyancsak a radikálisokkal való szembenállására utal egy 1850-ben Erdélyi Jánoshoz írt levelének néhány sora is: „Kokó Janóval is beszéltem egyszer, neki sem oly véres már a szája..." 1848 májusától a mérsékeltekhez tartozó Klauzál Gábor minisztériumában van állásban, a kereskedelemügyi osztály egyik „titoknoka". A szabadságharc végső szakaszában ő is Cserépváron húzódik meg testvérénél, Reök Antalnál. Itt találkozik utoljára nővérével, Munkácsy édesanyjával. Cserépvári élményeit évtizedek múlva, 1870-ben írja meg a Békés című gyulai lapban. 1849. november végén tér vissza Pestre. Helyzetéről így számol be barátjának, Erdélyi Jánosnak, a polihisztor költőnek, később sárospataki tanárnak: 14