Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

tad viseltetem, és mely érdeklődésem minden iránt, ami életedbe vág. Még egyszer vedd forró jókívánságomat és buzgó fohászomat..." (Kiemelés tőlem — Cz. I.) Az Emlékeim élményei után megnyugodva és meghatódva olvassuk ezt a levelet: messze vannak a gyermekkori emlékek, elmúlt a félreértések ideje - a két férfi egymásra talált. „Szerettelek nagyon" - nem kételkedhetünk e szavak őszinteségében. Munkácsy októberben - Csaba helyett - Barbizonba utazik, és régi pajtása, Paál László társaságában újra zavartalanul dolgozik. A hosszan tartó válság elmúlt. Itthon Reök sokat betegeskedik. „...A múlt héten megint szenvedő voltam - írja még szeptemberben -, az idegesség sanyargatott. Voltam tegnapelőtt úgy, hogy a gyerekek előtt eléggé restellve, fennhangon sírtam... képzeld a macskát fergeteg előtt, a gonosztevőt félelem és lelki furdalástól gyötörtetni. Olyankor se dolgozni, se olvasni, se gondolkozni nem vagyok képes rémképek után kapkod elmém, mindent sötét színben látok, közönyös gyerek, vagyon és lét iránt - csak futni szeretnék messzire, messzire... ma délben rögtön megszűnt, amint jön, úgy megy, miután jól kidúlta magát." Ha Munkácsy nem is jön Csabára, a találkozás mégsem marad el. 1874. április elején Reök hirtelen elhatározással Párizsba utazik. Valószínűleg jobban érdekelte a jövendőbeli hitves kiléte, mint Párizs nevezetességei. De azért április elejétől május elejéig bejárja Franciaország egy részét (Párizs, Fontainebleau, St. Cloud stb.), átmegy Belgiumba, s visszatér Svájcon át. NÁSZÚTON BÉKÉSCSABÁN (1874. szeptember-október) 1874. augusztus 5-én tartják az esküvőt. Munkácsy hosszabb körútra indul feleségével: Svájc-Olaszország-Bécs-Budapest az út állomásai. Itthon mindenütt lelkesedéssel és kíváncsisággal fogadják: a lelkesedés a nagy festőnek, a kíváncsiság a bárónő feleségnek szól. Az ünneplések után szeptember 8-án érkeznek Csabára. A Békésmegyei Közlöny szeptember 13-án közli, hogy „Munkácsy Mihály néhány nap óta nejével Csabán, Reök István úr nyaralójában tartózkodik". A Békés azt is jelzi, hogy október végéig fognak itt időzni, és itthon van Munkácsy egykori gyulai pajtása, később festőbarátja, Gyulai (Kratochvill) László festőművész is. Itt találkozott jó néhány év után ismét „a már nagyra nőtt Miskával". Munkácsyné elragadtatással ír a kismegyeri Reök-birtokról: „Műterme bájos, a kert közepénfekszik. Nagy kedve van dolgozni... A tájék és a parasztok valóban páratlanok a maguk nemében. Megértem, hogy ide kellett jönnie és belemerülni témái világába." Az első két hetet pihenéssel töltötték, majd „Miska... lázasan dolgozni kezdett - írja szeptember 25-én Munkácsyné. - Majdnem befejezett két tájképet, ezek elegendők, hogy kifizessük utazásunk költségeit. Utána azzal törődött, hogy legközelebbi nagy festményéhez tanulmányokat fessen. Nagyon szorgalmas és olyan boldog, hogy ismét kezébe vehette ecsetjeit." Az említett tájkép - a Kukoricás - születéséről és Munkácsy kedélyállapotáról a régi barát, Gyulai László másképp emlékezik: „Miska nagyon elkeseredett, hogy az ,éjjeli csavargók' nem részesültek a bécsi világkiállítás magyar osztályán abban a méltatásban, mint az alkotás érdemelte volna. Kimentünk a nyíres erdőbe, leheveredtünk a fűbe, s Miska erősen panaszkodott. ,Próbálják csak meg ezt a feladatot megoldani, hogy beletörne a bicskájuk. Aztán meg azt mondják, fekete, fekete, hisz épp ezt akartam.' (Egy elmés öregebb művészünk [Székely Bertalan - Cz. I.] azt mondta erről a képről: úgy néz ki, mintha egy hónapig szenet talicskáztak volna rajta.) Megpróbáltam vigasztalni Miskát, de nagyon nehezen ment. Bújában, keservében aztán festett egy kukoricaföldet, olyan igazi, valóságos borongós magyar alföldi hangulattal. Én meg rajzoltam, ami Miskának igen tetszett, hát így teltek a napok. Este húzta a cigány, ez meg a feleségének új dolog volt." 137