Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

pel: Munkácsy ebben az időben Csabán a főtéren bérelt szobát Vidovszkyékkal szemben. Nyilván a megszaporodott munka késztette, hogy huzamosabb időre benn lakjon a városban, s külön szobát béreljen. A házbért azonban nem tudta fizetni, ezért felmondták a lakást. „A lakáskérdés nagyon elkeserítette és teljesen lehangoltan ült szobájában, midőn beállít hozzá Bartóky László. - Mi bajod Miska - kérdé ez. - Ki akarják tenni a szűrömet, nem tudom a házbért fizetni. Bartóky adhatott volna neki kölcsön, de ismerve Munkácsyt, ki soha senkitől sem fogadott el kölcsön pénzt, nem merte tenni az ajánlatot, tudta előre, hogy azt visszautasítja. - Vannak festményeid, Miska, adj ide néhányat, majd csinálok én abból pénzt. - Ugyan ne tréfálj! Ki ad azért valamit? - Fele sem tréfa, add csak ide! Munkácsy a szekrény tetejéről előszedett több képet, és Bartóky kiválasztott azokból kettőt, búcsút vett a kétségbeesett festőtől azzal a 40. kép. Vidovszky Matild arcképe vigasszal, hogy majd lesz pénz. Bartóky berá- Munkácsy olajfestménye. Békéscsaba, 1865. máztatta a képeket - hitelben, ívet rovatozta- Magántulajdon tott és száz számmal ellátva elvitte a kaszinóba kijátszás végett. Egy szám ára 50 kr volt. Rövid idő alatt megvolt az 50frt, és a húzásnál Bartókynak kedvezett Fortuna istenasszonya, az ő számát húzták ki, és ma is birtokában van Munkácsynak ifjúkori festménye. A begyült összegen a kétségbeesett festő kifizette nemcsak a régebbi házbért, hanem még előre is valamit..." Egy 1879-i újságcikkből tudjuk, hogy a Bartókynál levő két kép Munkácsynak még Buziáson rajzolt két krétarajza volt: г. Román menyecske és 'à. Román család a ház előtt. Bartóky néhány évvel a sorsolás után megmutatta a két rajzot Munkácsynak, aki tréfásan azt ajánlotta, hogy csak őrizze gondosan azokat, mert ha ő már világhírű művész lesz, „nagy beccsel fog az bírni. Akkor maga sem hitte, hogy a tréfa teljesüljön" -jegyzi meg az újságcikk írója. A felsorolt képek mellett „vázlatkönyvének" több rajza őrzi gerendási és csabai munkásságát. A rajzok melletti tréfálkozó megjegyzések az Engelhez írt levél élcelődő hangjának fennmaradását bizonyítják. Természetes, hogy a 31 lapos vázlatkönyv sok vázlata nem azonosítható, hiszen nem mindegyik kötődik tervezett képhez. Jó néhány azonban a gerendási képekhez készült, és itt találjuk az Ásító inas egyik vázlatát is: 4. lap. Verso. Estebéd a pusztánhoz négy tanulmány és kompozíciós vázlat. 9. lap. Recto. Estebéd a pusztánhoz vázlat. (Térdeplő férfi kanállal.) 11. lap. Recto. Estebéd a pusztánhoz tanulmány. (Ülő férfi kanállal.) Felirat: „Vajon min töri olyan nagyon a fejét." Verso. Pipázó férfi. 13. lap. Recto. Búsuló betyárhoz tanulmány: Főalak. Felirat: „Ne keseregj, légy víg, nem lesz ez mindig így." 14. lap. Recto. Búsuló betyárhoz tanulmány: Hegedűs cigány. 15. lap. Recto. Búsuló betyárhoz tanulmány: Sípot fúvó cigány. Felirat: „Csak szépen." 17. lap. Recto. Ásító inas, vázlat. Felirat: „Hát te miszándékban vagy?" „Munkácsy." Verso. Naplószerű feljegyzés 1866. szept. 10-ről, egy kirándulásról. 18. lap. Recto. Női arckép. J. 1. b.: Munkácsy. Felirat: „Dudits Andor dajkája. Békéscsabán varga az ura." Verso. A naplófeljegyzés kezdete. 112