Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)
A folyamodványhoz szükség volt a helyi közigazgatás igazolására. íme a békéscsabai múzeumban őrzött bizonyítvány: „Bizonyítvány BCsaba városa részéről ezennel hivatalosan bizonyíttatik miként Lieb Mihály úr festesz úgy erkölcsi mint politicai tekintetben kifogáson kívüli egyéniség, a'miért is őt kiképzése tekintetéből szándékba vett külföldrei utazhatásra megkívántató engedély kinyerhetésére ezennel ajánlani bátorkodunk. Kelt Csabán November 2 án 1865. BCsaba város elöljárói SUCH JÓZSEF bíró SZEMIÁN SÁMUEL DRJENYOVSZKI GYÖRGY esküdt jegyző HRABOVSZKI PÁL esküdt" Munkácsy levele szerint pénzből most is szűkében volt: „Bécsből a le jövetelre Balogtól vettem jegyet az órámért. Hogy pedig egyéb szükségletemetfedezzem, a gyűrűmet hagytam szegény Krumpelnél 25frtba, a mit azonban kiváltani erős szándékom, mert még mindig többet ér, daczára annak, hogy szeme hiányzik, meg aztán kedves emlék." Sokat dolgozik Reök bácsi tanyáján. Egy hónap múlva, október 20-án arról értesíti Ligetit, hogy berlini utazásához a pénz dolgában már kissé előrehaladt: Fonó lány című képét Gyulán a kaszinóban a főispán tiszteletére rendezett közebéden kisorsolták 150 forintért. (A képet Huszka Mihály gyulai táblabíró nyerte el - Cz. I.) Most pedig még két képet kezdett: „...egyik ábrázolja a parasztok estebédjét, szabadban a pusztán; másik pedig egy búsuló betyárt, aki muzsikáltat magának harmadfél cigány által s amellett kesereg. Ezeket szeretném valahogy a műegyesületnél eladni, hogy a hiányzó összeget kikapjam belőle. A pusztai jelenet már kész van, s ezután megkérem majd kedves Ligeti urat, hogy legyen ajánlója e képeknek, ha el tudnék belőle legalább egyet adni. A pusztai jelenet nemigen sikerülhet nekem, egy estveli táj s abban a figurák összhangzata; inkább a másikba helyezem reményemet." Munkácsy több festményének készüléséről ír ebben a két levélben. Még szeptemberben megfestette a „kedvesét váró leányt" fonás közben, s ki akarja sorsolni. Egy hónap múlva örömmel írja Ligetinek, hogy Fonó lány című képét a gyulai kaszinóban kisorsolta. Ennek a végül is Fonó nő várakozás közben címen katalogizált képnek csak a vázlatát ismerjük. Szeptember végén készül hozzáfogni a „ munka utáni nyomtatókat" ábrázoló képhez, s Ligetinek már azt írhatja, hogy megfestette a „parasztok estebédjét, szabadban a pusztán". Ez az Estebéd a pusztán című olajfestmény megmaradt vázlatával együtt. A harmadik kép témája megváltozott. Engelhez írt levelében még az alföldi árvizet tervezi megfesteni menekültekkel. Úgy látszik, lemondott a nehéznek ígérkező témáról, s visszatér a régi témához, a betyárvilághoz, s elkészül a Búsuló betyár. (Nem tartjuk kizártnak, hogy az 1861 bői említett kipenderítése a Fikker-csárdából, kapcsolatos ennek a képnek a születésével. Nem dönthető el ugyanis, hogy az esemény mikor történt, csupán azért tettük 186l-re, mert a pusztára kijáró Miska szerepel benne, most pedig kinn él a pusztán. A kijárás azonban lehet későbbi hozzátoldás is a történethez.) Ligeti közbenjárását kéri, írjon Knausnak Berlinbe, van-e hely, mert ha november 15-én valamelyik képét eladná, rögtön utazna. Intézi az útlevelet is: „Útlevélért éppen most írja bátyám a folyamodványt" - írja levelében. November 10-én arról értesíti patrónusai, hogy a megyei főispánnál megtette a lépéseket útlevele ügyében, s esetleg Pesten fog utánanézni, ha eddig nem érkezne meg. A dolgok szerencsésen alakulnak. A Képzőművészeti Társulat havi 20 forintot szavaz meg számára 10 hónapi időtartamra. ,J\Lár mostan tehát közelebb állok célomhoz" - írja novemberben Ligetinek, amikor értesül a Társulat határozatáról. 110
