Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

méregette tettének lehető következményeit, mikor első rémületéből magához tért és a jelenvoltak által megdorgáltatott." Úgy látszik, kevés szerencséje volt a puskákkal. Kár, hogy az utókor nem a festegető Munkácsyról jegyzett fel emlékeket! De hogy a vadászgató Miska valóban gyakori jelenség lehetett a gerendási pusztán, szólaltassuk meg őt magát! Jó néhány évvel később egy alkalommal Andrássy gróf vendégeként vadászaton vett részt, ekkor mondta a következőket: „Isten tudja, mikor járt puska a kezemben. De ha járt is valaha, Gerendáson, Pista bátyám majorjában, legföljebb verebekre durrogtattam. Hanem azért mulattatott a dolog." Elérkezett a búcsúzás ideje. A Gerendáson festett képekkel, vázlatokkal s talán némileg megszaporodott pénzzel távozott nagybátyjától. 1863 májusa volt. * Reök aligha segítette és segíthette. 1863 rendkívül aszályos évnek indult, tönkremenéssel fenyegette a gazdákat. (Az év folyamán jelentős ínséggabona kiosztását kellett kérni a kormánytól.) Leveleket ír azonban befolyásos ismerősökhöz, rokonokhoz, támogatást kérve Pestre kerülő unokaöccse számára. Pesten Munkácsy először Harsanyi Pált, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárát kereste fel. Nyilván Reök bácsi tanácsára kezdte ott a kísérletezést. Harsanyi, aki közeli ismerőse volt Reöknek és a Reök családnak, így emlékezett vissza az első találkozásra: „... 1863-ik évi nyár elején egy fiatal ember keresett föl a gerendási pusztáról, régi jó ismerősömtől, Reök Istvántól levelet hozván nekem, melyben az őtet, mint elhalt nővére vagyontalan árváját, pártolásomba ajánlaná, hogy állásomnál fogva a Képzőművészeti Társulat gyámolítását eszközöljem ki javára, ha ugyan érdemes, ő nem tudván megítélni, vájjon a hajlam és a szorgalom, melyet kevés tanulás után is tapasztal nála, valódi tehetséget is tanúsít-e. Ezen ifjú Munkácsy Mihály volt. Én az alakjára nézve is rokonszenvet ébresztő ifjút annál szívélyesebben fogadtam, mivel néhai édesanyját, sőt nagyanyját is jól ismertem..." Reöknek ebben az időben Munkácsy támogatását kérő levelei közül megmaradt egy, amelyet unokahúgához, Hunfalvy Pálné, Rock Karolinához küldött. Férje tudós nyelvész, etnográfus, ebben az időben az Akadémia könyvtárosa; apja, Rock István ekkor már elismert gyáriparos Pesten. A levél első része tartalmában nagyon hasonlít ahhoz a levélhez, amelyet Harsanyi emlékezetből idézett: „Édes Linim! Nem tudom, levelem Pesten talál-e. Pedig kéréssel fordulok hozzád, szegény Czili árvája, Lieb Miska érdekében. О Pesten üti fel sátorfáját magát a festészetben képezendő. A fiú szorgalmas és jó erkölcsű, talán válik belőle valami, de Pesten csak úgy lesz maradása, ha eleinte pártfogásra talál, mert nekem nincs módomban, hogy őt mindennel ellássam. Miből álljon rokoni pártfogásotok, meg nem határozhatom, segítsétek őt azzal, ami terhetekre nem esik. írok, folyamodom mindenfelé, s remélem, itt vagy ott kérésem sikere el nem marad." Reök tehát több hasonló tartalmú levelet írt ismerőseinek Munkácsy érdekében. Ha ennyi dokumentumot ismernénk 1863-ból, a lelkiismeretes nevelőapa lenne előttünk. Nem tudta megítélni unokaöccse tehetségét, de ellátta olyan ajánlatokkal, amelyek tehetsége birtokában döntőek lehetnek számára. Harsanyi hamarosan azt válaszolhatta Reöknek, hogy „ hozzám küldött öccsében kitűnő tehetség lévén, bízvást gyámolíthatja őis, mert ha csak véletlen közbe nem jön, az kárba nem menend". Pestre érkezve ugyanebben az évben, 1863-ban ismerkedett meg Munkácsy Ligeti Antallal is, a Nemzeti Múzeum képtárának későbbi vezetőjével. Ligeti úgy említi, hogy 1863 őszén „egy 104