Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

vendéglősnél ebédelt egy ideig. így készülhetett két ovális képe a Strausz házaspárról, a kaszinó vendéglőséről. Reök nyilván hamarosan visszatér Gerendásra, ahol tovább gazdálkodik, de közben mint Csaba első közjegyzője hivatali teendőket lát el. Zsilinszky szerint 1859-től közjegyző. Mi csak azt tudjuk bizonyítani, hogy az 1861. szeptember 18-án kelt megyeszéki végzés alapján biztosítékot tesz le, s ezt 1867 áprilisában feloldják hivatala megszűnésekor. De térjünk vissza 1862-höz! Munkácsy önéletrajzát olvasva az a véleményünk alakul ki, Reök ismét lemondott arról, hogy unokaöccserol bármiképpen is gondoskodjék. Amikor Miska eldöntötte, hogy festő akar lenni, nagybátyja kétkedve fogadta a pályaválasztás értelmét, és ismét kijelentette, hogy nem áll módjában segíteni. Munkácsy ezután nem is beszél a nagybátyjával való kapcsolatról, s csak akkor említi ismét, amikor Szamossytol elválva Gerendásra jön, hogy némileg összeszedje magát a pesti tanulmányokhoz. Pedig Reök nagyon is tudta, mire vállalkozott Miska, és „akadékoskodása" onnan eredt, hogy sem kitartásában, sem anyagi erejében nem bízott. Hogy mennyire átérezte Szamossy tettének mély humanizmusát, az Reöknek ebben az időben Szamossyhoz írt leveléből nyilvánvalóvá válik. A levél azt is bizonyítja, hogy Reök és Munkácsy kapcsolata nem szakadt meg, nem akart kitagadott gyermeket csinálni Miskából, és ha ritkán is, de ebben az időben is találkoztak: „ Tisztelt Szamossy úr! Nem veszi kegyed rossz néven, ha Miskát családi összejövetelünk (alkalmából Cz. I.) hazakívántam. О annyi hálával nyilatkozott kegyedről, hogy kegyed iránt új és új kötelezettséget nem éreznem nem lehet, bár módom volna egykor a nemes tettet, hasonló módon viszonozhatni, noha tudom, hogy amit tesz, cselekszik, azt ön nemes keble sugallatából, önzetlenül teszi. Legmelegebb óhajtásom, hogy kegyed, szép de - napjainkban — nehéz pályáján elérje a célt, mely után hivatásteljes lelke sóvárog s melyet az anyagi ember igényelhet. Említettem Miskának, hogy gr. Apponyi itt a gerendást pusztán kápolnát építtet, ő azonnal felfogta, hogy abba legalább oltárképre lesz szükség s hogy minő jó volna, ha annak alkotásával kegyed bízatnék meg. És én nem késtem a grófnak e tárgyban írni s nem kétlem, hogy ha már nem intézkedett, kérésemet meghallgatandja. Mihelyt válaszát veszem, kegyed azonnal értesíteni fogom. Addig is Isten áldja meg kegyedet, legyen meggyőződve, miképp meleg hálával van eltelve tisztelő szolgája Gerendást puszta június 20. 862. REÖK ISTVÁN" Tehát Miska 1862 pünkösdjén rész vett a Reökök szokásos családi összejövetelén nagybátyja külön kérésére. Különös hangulat árad ebből a levélből. írója legalább olyan szimpatikus, mint az Emlékeim asztalosinasa. S az Emlékeimben mégis mindig feszültség érezhető kettejük viszonyában. A családi összejövetelt egy évtized múlva is felidézi Reök. Ismét hazakészül Mezőkeresztesre, akkor írja Munkácsynak: „... jól emlékezel, mikor Gerendásról szintén oda utaztunk, mily jól éreztük magunkat, mily jól mulattunk". Miska tehát családtag maradt a Reök családban. Ez a kapcsolat egyre erősödik, ahogy Munkácsy felnő, és előrehalad a festészetben, mintegy bebizonyítva, hogy nagybátyja tévedett Miska tehetségének megítélésében. Reök pedig annál értelmesebb, mintsem ne tudná felfogni, mire vállalkozott unokaöccse. Tulajdonképpen ettől kezdve már támogatja Munkácsyt előrehaladásában. Kételkedik még kissé, de aztán egyre tudatosabban igyekszik irányítani tehetséges unokaöccse tanulmányait. Eddig lelkiismeretes, mesterségbeli tudással rendelkező asztalost kívánt faragni belőle, most a magyarságnak egy új tehetségét véli felfedezni benne, akinek egyetlen kötelessége van: tudását 99