A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet tájtörténeti, florisztikai és cönológiai jellemzése

A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... rendezési munkák következtében a pusztai mocsarak ugyan összezsugorodtak, ennek ellenére a terület mocsarai közel természetesnek tekinthetők. A vegetáció florisztikai és cönológiai jellemzése A terület florisztikai szempontból a Tiszántúl (Crisicum) flórajárásába tartozik. A vizsgált terület növényzete a Sebes-Köröshöz való közelségéből adódóan átmeneti. Szárazabb területei a Tiszántúl más területeihez hasonlóak; mocsarai, üde sztyepprétei a keleti határszélek, különösen a Beregi-sík rétjeivel és a Bihar-hegység lábánál található gyepekkel mutatnak hasonlóságot. Ennek oka részben a bihari hegyek közelsége és a Dél-Tiszántúl belső területeihez képest (450-500 mm) viszonylag humidabb klíma (560-580 mm csapadék). A területről botanikai adatok elszórtan találhatók." Borbás (1881) megfigyelései és részletesebb florisztikai adatai Kót- és Iráz-pusztáról szóltak, amelyek a Tájvédelmi Körzet északi határán túli területeken találhatók. A terület flórája és vegetációja szinte feltáratlan volt az 1980-as évek elejéig. 1986-tól 1999-ig több alkalommal gyűjtöttem a területen. Az előző és az 1999-2001 között végzett munka eredményeként 470 edényes növényfajt találtam. A védett területen előforduló adott faj gyakoriságát az alábbiak szerint jelölöm: Gy=gyakori, Sz = szórványos, ® = ritka. Jellegzetes fajok a nádasokban, a tavakban és a csatornákban a rucaöröm (Salvinia notons) (Sz), a súlyom (Trapa notons) (Sz), a közönséges rence (Utricularia vulgaris) ®, a vízitök (Nuphar luteum) ®, a kolokán (Stratoides aloides) ®, a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) (Sz) és a bókoló farkasfog (Bidens cernua) ®. A Zöldhalom-tó nádasában egy vágásban fordul elő az erdei deréce ( Chamaenerion angustifolium) ®. A magassásosok növénye a villás sás (Carex pseudocyperus) ®. Jellegzetes növényei az éles sás (Carex gracilis), a bókoló sás (Carex melanostachya), a rókasás (Carex vulpina), a mocsári tisztesfű (Stachy

s palustris), а kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) (Sz), a mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) (Sz) és a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris). A magassás-társulások ritka növénye a kétsoros sás (Carex disticha) ®. A kiszáradó füzlápmaradványok mélyebb vizű szegélyén él a hamvas fűz (Salix cinerea) ®, az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) ®, magasabb partjain a steveni-boglárka (Ranunculus strigulosus) ®. A szikes rétek hernyópázsitos (Beckmannia eruciformis) típusa ritka. Szintén kevés a területen a vakszik. A védett területen ritka növény a karcsú kerep (Lotus angustissimus)® és az erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana). A sziki őszirózsás-sziki kocsordos rétek számos védett faj jelentős állományát őrzik. Ilyenek a réti őszirózsa (Aster punctatus) (Gy), a fátyolos nőszirom (Iris spuria) (Sz), a sziki kocsord (Peucedanum officinale) (Sz) és az arany fürt (Aster lynosiris) ®. A kedvező vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik mocsár- és kaszálórétekben. Az Ugrai-réten, jellegzetes élőhelyén él a mocsári kosbor (Orchis laxiflora 11 GOMBOCZ 1945; BORBÁS 1881; BOROS 1922; UBRIZSY 1949. 15