A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Krupa András: Grin Igor 60 éves

Krupa András első gyűjtés igazolta, hogy az itteni horvátok epikus költészete igencsak archaikus és élő. S már az egyetemi évei során kivívta első tudományos sikerét, a hazai szerb és horvát hősénekekről szóló dolgozatával díjat nyert, az anyag megjelent az egyetem periodikájában, a Néprajz és Nyelvtudományban is. A tanári pályára való lépésekor megadatott neki - tudatos elhatározása alapján - hogy olyan településen, Battonyán kezdjen, ahol folytathatja kutatótevékenységét, mégpedig az itteni szerb lakosság körében. Battonyán, ill. Deszken szinte kimeríthetetlen bányára lelt, a hazai szerbség népköltészetének legszebb gyöngyszemeit gyűjthette. Mivel ezt a munkálkodását mindmáig folytatja, neki köszönhetjük a magyarországi horvátok és szerbek értékes népi énekhagyományainak szinte előzmények nélküli feltárását, megmentését, tudományos feldolgozását és hozzáférhetővé tevését. Nemcsak a hazai közönség ismerhette meg őket, nemzetközi figyelmet is felkeltettek. A megyében csakhamar felfedezték a törekvő fiatalember egy nemzetiség népi kultúráját gyűjtő munkájának jelentőségét. 1971-től részfoglalkozású, 1972 nyarától teljes állású néprajzos muzeológusként dolgozhatott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Ez a munkahely vált Grin Igor igazi tudományos műhelyévé, második otthonává. Végigjárja - ahogy köznyelven mondani szokás - a hivatali szamárlétrát. 1977-ben megszerezte a bölcsészdoktori címét a magyarországi szerbek és horvátok népköltészetéről szóló disszertációjával, s ez évben a néprajzi-nemzetiségi osztály vezetőjének nevezték ki. Utána igazgatóhelyettese, majd megbízott és 1996. május 1-től kinevezett igazgatója lett a múzeumnak, melyet öt éven át irányított. Miként a bevezető mondatomban már említettem, egyéni kutatói érdeklődésének megfelelően különböző módon foglalkozott a megyében élő nemzetiségek népéletével. A battonyai szerbeken túl kutatást folytatott a Békés és Hajdú-Bihar megyei románok, a megyebeli magyarok és szlovákok között. Munkakörébe tartoztak az állandó és időszaki kiállítások, amelyeken az itteni németek és románok kultúrája is helyet kapott. Ezt tanúsítják kiállításvezetői, forgatókönyvei is. Az Etnikai csoportok Békésben a XVIII-XX. században című tárlat főrendezője. Több hazai és külföldi kiállítás aktív előkészítője, részvevője. Külön említjük a saját gyűjtésű anyagából rendezett Békés megyei románok című kiállítást. Ő rendezte be Kétegyházán a hazai románok egyetlen tájházát is. S említsünk meg még egy kiállítást, melynek megnyitása nemzetközi kutatóközönség előtt zajlott, s amelyet a Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia tiszteletére készítettek el Népi üvegképek a Kárpát-medencében címmel. Sikeres és tartalmas muzeológusi és igazgatói tevékenységéről számos adat tanúskodik: 1985-ben felügyelte a békéscsabai szlovák tájház újjáépítését, koordinátora volt a gyulai Erkel-ház helyreállításának, nyolc éven át segítette az Omasztakúria Munkácsy Emlékházzá történő kialakítását. Mindehhez járult a felettesi és szakmai elismerés, mely szerint a korábban kissé zilált körülmények közepette működő megyei múzeumi szervezet feltornázta magát a magyar múzeumok „derékhadába". 8