A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

Domokos Tamás - Lennert József- Répási Józsefné tuk, és a fajokra történő szétválogatást követően

4 - a házak jellegének megfelelő tónusú papíron - szétválogattuk a különböző létállapotú egyedeket. A feldolgozás során élő kategóriába soroltuk azokat az egyedeket, amelyek létállapota E1-E2-ET1 volt.

5 Elkészítettük a kvantitatív malakológiai táblázatokat. A táblázatokról az egyes fajok kvadrátonkénti előfordulásán kívül leolvasható még az egyes minták (1-10. kvadrát) összfojszáma, és az adott faj mintasoron belüli összegyedszáma is. A táblázatok az abundancia (A = db/m

2 - fajonként és összfajszám alapján), konstancia (C = azon kvadrátok %-a, amelyben a vizsgált faj előfordul), dominancia (D = a mintasor /10 kvadrát/ összegyedszámának hány %-át teszi ki a kérdéses faj egyedszáma) értékeket is tartalmazzák. Bába írásbeli közléséből kiemelt - *-gal jelölt -, főként meztelen csigákra vonatkozó adatait a dominancia és a konstancia számításoknál nem vettük figyelembe a részadatok torzító hatása miatt. A táblázatokban a zárójelben szereplő számok, az adott faj mintánkénti egyedszámából, az élő egyedek (E1-E2-ET1) számát mutatják meg. A biotópok szerkezeti karakterisztikái közül a könnyebb áttekinthetőség kedvéért az Sí és az S2 fajainak abundanciáit csökkenő fajsorrendben is ábrázoltuk. A transzekt mentén fekvő kvadrátok összabundanciájának változását használtuk fel a malakofauna diszperziójának vizsgálatára. Az 1. és 2. Salicetum kvadrátjainak összegyedszám-változását a folyótól a töltés felé haladó transzekt mentén regressziós analízissel vizsgáltuk. Az ábrázolás megkönnyítése céljából a kvadrátonkénti összegyedszám logaritmusait ábrázoltuk a kvadrátok számsorrendjében. A vizsgálat célja többek között a lokuszok közötti eltérések, esetleges térszerkezeti hatások indikálása volt.

6 Az Sí és S2 esetében meghatároztuk még a diverzitás-ériékéket is a log abundancia-fajsorrend és a Shannon-Weaver-féle index segítségével.

7 A Shannon-Weaver indexeket (Hsw) a következő formula segítségével határoztuk meg: Hsw = I Di log Di Di = az i-edik faj összegyedszáma alapján számított dominanciájának a századrésze i = 1-től tart az adott biotóp faj számáig Az ökológiai fajcsoportok viszonyát a Lozek-féle (1964) MSS (fajszám szerinti), az MSI (egyedszám szerinti) ökológiai spektrumok elemzésével tanulmányoztuk. Lozek 10 kategóriáján belül, a kiértékelés megkönnyítése céljából, a következő összevonásokat és elnevezéseket alkalmaztuk: 1-2-3. erdős és bokros területek lakói, 4-5-6. sztyepp és nyílt területek lakói, 7. mezofil fajok, 8-9. higrofil fajok, 10. vízi fajok. A molluszkákat a faj szám és az egyedszám szerint soroltuk trofitási szintekbe (táplálkozási típusba).

8 A vizsgált vagy idézett biotópok fajai így három kategóriába (H = herbivor, SZ = szaprofág, О = omni vor) kerültek. 4 PINTÉR 1984. 5 DOMOKOS 1995. 6 DOMOKOS 1997; LENNERT-DOMOKOS 1999. 7 SOUTHWOOD 1984. 8 FRÖMMING 1954. 44