A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

Domokos Tamás - Lennert József- Répási Józsefné 1. A Fekete-Körös bal partján, a 18. tkm-nél fekvő Dénesmajori-csigás-erdő (Sí) megközelítően 5 ha-os füzes. A kis Salicetumban a lombzáródás a tenyészidőszakban átlagosan 80 %-os. Viszonylag zárt lombozatának megfelelően aljnövényzete (főként Urtica dioica és Rubus caesius) foltokban fedi az iszapos, homokos talajt. 89-90 mBf szintje ellenére az utóbbi évek magasabb árvizei rendszeresen elöntik a ma már alig kivehető morotvát. 2. A vasúti híd közelében a 6. és 7. tkm között, a bal parton fekvő, megközelítőleg 2 ha-os erdőcskét (S2) a gyűjtésünk előtt néhány évvel lebotolták. A botolás következtében a 87-88 mBf szintű kis erdőben ekkor ember magasságú csalán (Urtica dioica), foltos bürök (Conium maculatum) és hamvas szeder (Rubus caesius) fogadta a „behatolókat". A botolással magyarázható a gyűjtőhely 1999 őszén tapasztalt gyenge, 40 %-os lombzáródása. 3. A remetei közúti híd közelében, a jobb parton fekvő fűz-nyár elegyes erdőcske (S3) megközelítően 3 ha-nyi. A 3. Salicetum híd felőli oldalán lévő bokros zóna - tapasztalatunk szerint - szűrőként szerepel, s megakadályozza az uszadék bejutását a 87 mBf szintű Salicetumba. A gyakori elöntés miatt jelentős az iszaplerakódás, ami azt eredményezi, hogy avar csak a tenyészidőszakot követően borítja el az erdőcskét, s a lágyszárú aljnövényzet (Urtica, Rubus) is csak inzuláris állományokat alkot annak ellenére, hogy a lombkorona záródása 1999 őszén csak 30 %-os volt. A füzesek fái, alacsonyabb vízállásnál pedig a domborzat egyes elemei - uszadékfogóként szerepelve - jelentős térfogatú és kiterjedésű uszadékszigeteket halmoznak fel az erdőkben, és ezek jó búvóhelyként szolgálnak a száraz időszakokban a csigák számára.

2 Klimatikus viszonyok, vízállás A Fekete-Körös magyarországi szakasza Dobosi és Felméry (1977) alapján, a Köppen-féle klímabeosztás szerint döntően a sztyepp-erdőssztyepp klímahatású területre esik. A terület klímaelemeinek (hőmérséklet, csapadék) 1990 és 1999 közötti változását a Walter-Lieth-féle ábrázolásban követhetjük a 2. ábrán. (Az adatokért az Országos Meteorológiai Szolgálatnak tartozunk köszönettel.) Megállapítható, hogy a terület viszonylag szélsőséges klíma hatása alatt áll. 1996 és 1999 kivételével különböző hosszúságú aridus klímaszakaszok jelentek meg a tenyészidőszakban vagy azon kívül. 1991, 1995, 1996 és 1999 hosszabb vagy rövidebb szuperhumidus időszakaszokkal is rendelkezett. Az évi átlaghőmérséklet az utóbbi 10 évben 9,5 és 11,7 °C között, a csapadék 388 és 695 mm/év között változott, de meg kell jegyezni, hogy a lokális csapadék hiányát az árvízi elöntések jelentősen pufferolhatják. Például az 1995. évi aridus ősz hatását a decemberi árvíz tompította. 1995 és 1999 között 6 alkalommal öntötte el az árvíz a gyűjtőhelyeket: 1995. december végén (6 nap), 1996. január elején (2 nap), 1997. április és július végén (3-3 nap), 1999. február vége és március közepe között (17 nap), 1999. december vége és 2000. január eleje között (6 nap). (A felsorolt árvízi adatokért a gyulai Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság Vízrajzi csoportjának tartozunk köszönettel.) 2 DOMOKOS-VARGA 1994. 42