A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Molnár Erika–Marcsik Antónia: paleopatológiai elváltozások egy avar kori széria (Szarvas 68. lelőhely) embertani anyagában

Paleopatológiai elváltozások egy avar kori széria embertani anyagában Anyagunkban spondylolysist 9 egyénnél tapasztaltunk. Az elváltozás valamennyi esetben bilaterális. Mind a 9 egyénnél az L5 csigolyák oldalsó ívének megszakadását észleltük. Egy felnőtt női váznál az utolsó ágyéki csigolya spondylolysise és csigolyaív záródási zavara együttesen jelent meg (3. kép). Az elváltozások döntő többségét aduitus és maturus korcsoportban elhalálozott egyéneknél figyeltük meg. A spondylolysis előfordulási aránya anyagunkban kétszer magasabb a férfiaknál, mint a nőknél. 3. Fertőzéses eredetű elváltozások A fertőző megbetegedések a történeti népességek egyik leggyakoribb halálokát képezték.

17 Ezek a fertőzések elsősorban a lágyrészeket érintették és csonttani tüneteket nem okoztak. A megfelelő kezelés hiányában a fertőzések - súlyossági fokuktól függően - gyakran az egyén halálához vezettek. Az esetek túlnyomó részében a betegség lefolyása olyan gyors volt, hogy az egyén elhalálozott, mielőtt a fertőzés a vázrendszert elérhette volna,

18 így a csontvázmaradványokból csak viszonylag ritkán lehet következtetni fertőző megbetegedésekre. A szarvasi szériában azonban nagy számban, a 423 csontvázlelet közül 89nél fordultak elő fertőzéses megbetegedésre utaló csontelváltozások. Az esetek túlnyomó többségét az úgynevezett nonspecifikus fertőzésekhez soroltuk, ugyanis a megfigyelt elváltozások alapján nem tudtunk következtetni azok eredetére. Nonspecifikus fertőzések A csontok gyulladásai általában a csonthártyában vagy a csontvelőben kezdődnek (periostitist vagy osteomyelitist okozva) és többségük hematogén úton történő fertőzés eredménye.

19 A gennytermelő mikroorganizmusok közül a leggyakrabban a staphylococcusok eredményezik ezeket a folyamatokat. A csontok gyulladásai kialakulhatnak sérülés következtében vagy egyéb megbetegedések kísérőjelenségeként. Anyagunkban több esetben tapasztaltunk feltehetően nonspecifikus fertőzésre utaló periostitist, amelyek fő lokalizációs helyei a hosszúcsontok (elsősorban a sípcsont és a szárkapocscsont) diafízise. Megjegyezzük azonban, hogy periostitis a hosszúcsontokon esetenként traumás, mikrotraumás, metabolikus vagy más egyéb kórfolyamatot is jelezhet. A szarvasi szériában periostealis újcsontképződmények viszonylag nagy számban fordultak elő a sinus maxillaris (állcsonti üreg) területén is (35 lelet). Csontvelőgyulladást 6 csontvázleletnél diagnosztizáltunk. Egy fiatal női váz súlyos egyoldali csípőízületi gyulladása következtében a bal oldali alsó végtag atrofizálódott. Csigolya-osteomyelitis nyomai láthatók egy aduitus korú férfi lelet 4. és 5. ágyékcsigolyáin (4. kép). Nagy valószínűséggel sípcsonttörést követő posttraumás osteomyelitisre utaló csontelváltozásokat találtunk két maturus korú férfi leletnél. Súlyos csontvelőgyulladás nyomait tapasztaltuk egy fiatal női lelet csípőcsontján. Gennyesedés következtében kialakult sipolynyílásokat figyeltünk meg egy felnőtt nő comb- és sípcsontjának diafízisén. ORTNER-PUTSCHAR 1985. ROBERTS-MANCHESTER 1995. LAPIS 1989. 415