A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)
Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Molnár Erika–Marcsik Antónia: paleopatológiai elváltozások egy avar kori széria (Szarvas 68. lelőhely) embertani anyagában
Molnár Erika - Marcsik Antónia Anyag és módszer A vizsgálatra 423 egyén csontvázmaradványa állt rendelkezésünkre (1. ábra). A leletek megtartási állapotának jellemzésére 5 fokozatú skálát alkalmaztunk. A töredékes megtartás következtében a metrikus elemzés csak néhány csontvázleletnél volt lehetséges, így a taxonómiai típusok megállapítása elsősorban morfológiai vizsgálatokon alapult. Az anyag paleopatológiai feldolgozása során esetenként radiológiai, illetve paleomikrobiológiai analízissel kiegészített makroszkópos vizsgálati módszert alkalmaztunk. A csontokon diagnosztizált elváltozások a következőképpen csoportosíthatók 8 : 1. fejlődési rendellenességek 2. traumás elváltozások 3. fertőzéses eredetű elváltozások nonspecifikus fertőzések specifikus fertőző megbetegedések 4. hematogén eredetű elváltozások 5. metabolikus és hormonális eredetű megbetegedések 6. degeneratív ízületi elváltozások 8. egyéb elváltozások Eredmények Megtartási állapot A szarvasi embertani széria megtartási állapota nagyon töredékes (2. ábra). Az ábrán látható, hogy a legjobb megtartású csontvázak, amelyeket 5-ös fokozattal jelöltünk a diagramon, a leletek 3%-át képezték. Az egyes csontvázelemek megtartási állapotában figyelemre méltó különbségeket tapasztaltunk: a bordák és a csigolyák gyakrabban hiányoztak, mint a csontváz egyéb részei. A gerincoszlop a vizsgált 423 lelet közül 169-nél hiányzott, míg a bordák 223 lelet esetében nem álltak rendelkezésünkre a vizsgálatokhoz. Taxomómiai vizsgálatok A metrikus és morfológiai jellegek felvételén alapuló taxonómiai vizsgálat mindössze 20 koponya esetében volt lehetséges. Ezekre a hosszúság-szélességi jelző értékei alapján általában a brachykrania a jellemző. Nagyrasszokba történő besorolás alapján a vizsgált egyének legnagyobb részben az europidhoz, kisebb százalékban a mongolid nagyrasszhoz tartoznak. (A töredékes koponyacsontok morfológiai elemzése alapján a mongolidok számaránya valószínűleg magasabb lehetett.) A mongolid koponyák a széles arcú (szajáni) típust képviselik (1. kép). Paleopatológiai vizsgálatok 1. Fejlődési rendellenességek A magzati fejlődés idején kialakuló, rendszerint már a születéskor vagy röviddel a születés után felismerhető, genetikai vagy környezeti hatásra kialakuló STEINBOCK 1976. 412
