A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Füredi Ágnes: Honfoglalás kori temető Kálon

Füredi Agnes gyelembe véve a spirális végű sodrott karperecek megjelenését nem kell feltétlenül a X. század második felére tenni, a jelek szerint a tárgy már a század elején jelen volt a Kárpát-medencében. A 21. sírban eltemetett idősebb asszony mellkasának közepén, a gerinctől jobbra került elő egy öntött bronz fejesgyûrû (5. kép). Kivitelezése nem túl igényes, a rombikus mezőből és az azt közrefogó gömbölyödő levélkékből álló gyűrűfej öntéshibás, elnagyolt; emellett erősen kopott is. Összesen öt sírban volt öntött bronzjülesgomb, némelyikben kettő darab (pl. 20, 35, 58. sír) (3-4. kép). Az egyik félgömb alakú gomb két vízszintes vonallal leválasztott alsó felén összefutó rovátkák láthatók. A tömör fülesgombok közül a 20. sír példányának lencse alakú feje hatágú rovátkolással díszített, a többié sima, lapított gömb alakú (5. kép). A X. századi magyar szállásterületen általánosan elterjedt viseleti elem használatának idejét nem lehet a korszakon belül körülhatárolni. ** A ruházathoz tartozó ékítmények közé sorolható még néhány kisebb, nehezen értelmezhető töredék. Az 58. sírban nyugvó szablyás harcos jobb medencéjének környékén „ezüst splittereket" említett az ásató Szabó János Győző az ásatási naplóban, de ennél bővebbet nem tudunk róluk; apró, törékeny voltuk nyilván hamar enyészetre ítélte ezeket. Egy fiatal nő sírjában különböző alakú, átfúrt bronz lemezkékre bukkantak (79. sír). Az egyik felnőtt férfi szegényes mellékletéhez tartozott egy ovális vas csatkarika, valószínűleg elmozdult helyzetben, a jobb könyök alatt (74. sír). Nehezen értelmezhető az 54. sír egyetlen lelete, egy kb. 2 cm átmérőjű vas karikapár (5. kép). Az ásatási napló sírleírásában csak az egyik előkerülését rögzítették, a jobb medence mellett: talán egyszerű öv vagy tarsoly zárszerkezetéhez tartoztak, melybe belehurkolták a szíjakat, pántokat. A honfoglalás kor klasszikus elemének tekintett lovas temetkezési rítust Kálón két lószerszámos sír képviseli. Mindkettőben kevés melléklettel eltemetett felnőtt férfi nyugodott. A temető többi sírjában sem lószerszámra, sem lócsontokra utaló jeleket nem találtak. A 30. számú sírból csak egy kengyel került elő, melyet a humuszolást végző földgyalu kimozdított eredeti helyéről (3. kép). A váz jobb oldalán, a könyöknél nyílhegyek voltak egy csomóban (6-7 darab), és egy vas kiskés is a sír leletei közé tartozik. A másik, 55. számú temetkezésben a jobb alsó lábszár felett találták az egyszerű lószerszámhoz tartozó kengyelpált, csuklós csikózabiát és a kis csont (vagy inkább agancs) szíjbújtatót (4, 6. kép). A három előkerült körte alakú kengyel lapos szárú, és megközelítőleg azonos méretű. Díszítetlenek, de láthatóan gondos kovácsmunkával készült, könnyű, jó megtartású példányok.

45 Az 55. sírban előkerült egy kicsi, agancsból faragott szíjbújtató (6. kép), a kengyelek közelében. A hosszúkás, használat során kifényesedett darab egyszerű megmunkálása akár házilag is történhetett, vagy esetleg csontfaragó műhely tömegterméke volt. Funkciójában hasonló lehetett a jóval díszesebb, Endrődön előkerült szíjbújtató-pár,

46 Sza44 SZŐKE 1962. 78. 45 Feltehető, hogy egy jól elkészített kovácsoltvas lószerszámnak egyszerűsége ellenére is megvolt az értéke. 46 HM 1996. 219. 338