A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - S. Perémi Ágota: Avar kori leletek Kékkútról és a Balatonudvari-Fövenyes temető 99. sírja

S. Perémi Ágota lyileg kirajzol egy centrumot a Dunántúl közepén, a Balaton környékén, ahol ismerték és használták a keresztet. A két temető szinte minden vonatkozásban teljes azonosságot mutat, bár ez Zamárdi esetében csak a 670/680 utáni keresztekre vonatkozik. Úgy véli, mintha egy csoport kiszakadt volna a zamárdi népességből, s a 7. század végén áttelepült volna a Balaton északi partjára. Más lehetőségként felveti, hogy talán a káptalantóti temetőnek még nincs meg a korai része.

13 Kékkút vonatkozásában egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy a káptalantótihoz képest ezek a sírok még későbbiek. (Káptalantótiban öntött veret nem került elő.) Felmerülhet, hogy a káptalantóti közösség valamilyen ok miatt felhagyta a temetőjét, míg a kékkúti népesség továbbra is helyben maradt. Természetesen, mivel sem az egyik, sem a másik temető még nincs feltárva, feltételezésünk hipotetikus. Női sírok A zamárdi és a kékkúti temetők közti kapcsolatra nemcsak a koporsókeresztek, hanem más leletek is utalnak. Áttekintve a leletanyagot, szórványosságuk ellenére is különválaszthatók a lemezes szíjvégek, a nyakperec, a fülbevaló, a gyöngyök, a korong és a szíjelosztó, amelyek elsősorban női sírok leleteiként ismertek. Ezek együttes előfordulása feltűnően sok hasonlóságot mutat a Bárdos Edith által feltárt, és részben közölt zamárdi korongos női sírok anyagával. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a két lemezes nagy szíj vég női öv része lehetett (2. kép 1-2). Készítési módjuk, méretük is hasonló volt. Megfigyelései szerint ezek csaknem a bokáig lelógó öv végét díszítették.

14 Nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a két lemezes nagyszíjvég és a díszkorong, valamint szíjelosztó egy hasonló szerkezetű öv részei voltak. A madáralakokkal díszített, viszonylag nagy átmérőjű díszkoronghoz hasonlót egyelőre nem találtam a szakirodalomban, bár az állatalakok figurájával való díszítés nem ritka (3. kép 4). Bárdos feltételezi, hogy ezeket nem pusztán dekorációs céllal alkalmazták, hanem az avar hitvilággal lehettek kapcsolatban.

15 A madáralakok kivitelezése nagy hasonlóságot mutat a Bárdos Edith által közölt 2129. sír növénydíszes korongjával.

16 így a kerekded „test", a hasonló ívelésű „nyak" és az ebből visszahajló rész, amely a zamárdi korong esetében tovább folytatódik egy hasonló növénydíszbe, esetünkben „csőrré" alakult át. Ez az aprónak tűnő részlet is a két temető közti kapcsolatra utalhat. A küllős szíjelosztó (3. kép 5) szintén gyakori része a női öveknek a káptalantóti és a zamárdi női sírokban. Valószínűleg az öv tartozéka volt a bronz- és a vaskarika is, amelyre a korongok vagy a szíjelosztók voltak felerősítve (3. kép 6-7). A múzeumba került négy késtöredék közül nehéz megmondani, melyik tartozott a női sírok leletei közé, de ezek az életben, a ház körüli munka során elengedhetetlen eszközök szinte minden női sírban megtalálhatók (3. kép 9-12). Általában az övről lelógó tokban viselték. 13 BÁRDOS 1996. 85. 14 BÁRDOS 1996. 77-78. 15 BÁRDOS 1996. 74. 16 BÁRDOS 1996. 49, XV. t. 13. 276