A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kocsor János: Adatok a Független Kisgazdapárt Békés vármegyi szervezetének történetéhez az 1930-as évek második felében

Kocsor János s ez Eckhardt lemondásához vezetett. A választások tanulságait napirendre tűző ülésen felelősségét elismerve kimondta: „mindaz az erőfeszítés és ...önzetlen munka, amelyet... feladatomnak szenteltem, a pártnak nem hozta meg azt az eredményt, amelyet a párt a maga számára joggal követelhetett" .

u A kisgazdapárti parlamenti mandátumok száma 22-ről 14-re csökkent. Ennek fényében kimagasló eredménynek számít, hogy megyénket továbbra is két kisgazdapárti politikus képviselte az országgyűlésen, s a részadatokból kitűnve a párt nagyrészt meg tudta őrizni befolyását a választópolgárokra. * A titkos választójog követelése s az agrárszegénység megszervezése, sorsának reformokkal való javítása a párt célkitűzései között megalakulása óta szerepelt. 1935 után az e célokért való küzdelem erőteljesebb és szervezettebb lett. A párt cselekvését e területeken erősen befolyásolta az általános jobbratolódás, amit végső soron a diktatúra veszélyeként érzékelt. Még akkor is, ha a szabadságjogok legádázabb ellenfelei, a nyilasok a vizsgált időszakban nem tudtak úgy megerősödni, hogy a hatalom átvételével fenyegessenek. A Kisgazdapárt tagságának többségét kitevő birtokos parasztság célja végül is a paraszti múlt hátrahagyása, s a polgárságba való felemelkedés volt. Parancsuralmi rendszerben, ahol az egyén kiszolgáltatott, hiányzik az ehhez szükséges biztonság, hisz az ezt biztosító háttér is a hatalom akaratától függ. Ezért, a kétségtelenül érvényesülő humanitárius szempontokon túl, érdeke is volt a nincstelenek felemelkedése, nehogy ezek az ideológiák termékeny talajra hulljanak. Ezért lépett fel a nyilas propaganda ellen. De részben ez a magyarázat a titkos választójog szűkítését célzó tervek iránti enyhe hangú bírálatokra is. Az 1935-ös és az 1939-es választások között Békés megye megmaradt a párt egyik erős bástyájának. Ez nem lett volna lehetséges, ha az 1930-as évek során nem nevelődik ki egy politikailag járatos, tapasztalt kisgazda vezetőcsoport (pl. B. Szabó István, dr. Gyöngyösi János, dr. Varga Zsigmond), akik az alapításban élen járók mellett mind több terhet vállaltak az irányításból. Az elkövetkező háborús évek alatt mind kilátástalanabbá vált a párt programjának megvalósítása, ugyanakkor jórészt az előbb említett vezető személyiségeknek köszönhetően nem csökkent a párt ismertsége, s ennek a háború után lett nagy jelentősége. IRODALOM GERGELY-GLATZ-PÖLÖSKEI 1991. Gergely J.-Glatz F.-Pöpöskei F. (szerk.): Magyarországi pártprogramok 1919-1944. Budapest, 1991. LEINER 1982. Leiner Gy.: A Horthy rendszer negyedszázada Vésztőn. In.: Vésztő története. (Szerk.: Szabó F.) Vésztő, 1982. 217-277. 34 TÓTH 1982. 300. 210