A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus templom felépítése

Németh Csaba templom dombornyomásos képét egy csokoládéból készült plaketten fogja ábrázolni. Ebből 5-10 000 darabot akartak gyártatni. (Nincs azonban tudomásunk róla, hogy valaki is élt volna e falajánlott lehetőségekkel.) Az akciókat a protestáns lapokban hirdették meg. Az evangélikus püspököktől azt kérték, hogy egy vasárnapi perselypénz átengedését hagyják jóvá egyházközségeikben. Azért, hogy a gyűjtési akcióból befolyt összeget elkülönítetten kezeljék, a Postatakarék Bankban külön számlát nyitottak az e célra beérkező pénzek fogadására. Szeptember-október folyamán, a Pesti Hírlap hasábjain többször is megjelentetett hirdetésben keresett a gyülekezet a feladat ellátására alkalmas, intelligens embereket. Előírták, hogy a gyűjtést csak az előre kijelölt településeken folytathatják. Az akció megkezdése előtt jelentkezniük kellett az illetékes főszolgabírónál, valamint a községek elöljáróságánál, illetve a városokban a polgármesternél és a rendőrségnél. Elsősorban a nagyobb vállalatok, illetve a tekintélyes protestáns polgárok felkeresését ajánlották számukra, a helyi viszonyokat ismerő egyén (a lelkész vagy egy presbiter) társaságában. A templomot ábrázoló levelezőlapok átnyújtásával lényegre törően kellett ismertetniük a gyülekezet helyzetét. Ha pedig valaki azzal akart volna kitérni, hogy pillanatnyilag nincs pénze, akkor a felajánlások ívét kellett vele kitöltetniük. Az úton lévő gyűjtő minden nap tartozott feladni egy levelezőlapot a gyülekezet részére, hogy tudják, éppen merre jár, s milyen eredménnyel végzi a feladatát. Kiadásait tartozott jegyzékbe foglalni úgy, hogy azok nem haladhatták meg az általa összegyűjtött pénz 20%-át. Azt is előírták, hogy 30 pengőnél több pénzt ne tartsanak maguknál, hanem adják fel. A gyűjtőív hivatalos okirat volt, azt tintával kellett kitölteni, s vele a gyűjtés befejezése után 48 órával a lelkészi hivatalban el kellett számolni. Nagyobb településeken a helyi újság útján is közzétehették, hogy adományokat gyűjtenek a templom javára. Arra is kitért az előírás, hogy a gyűjtő a természetbeni adományokra is fektessen súlyt: fogadjon lovaskocsit, s azzal járjon házról házra. A kapott adományokat aztán helyben értékesítse árverés útján, vagy adja el egy kereskedőnek. Azt is figyelmébe ajánlották, hogy igyekezzék Amerikában élő evangélikus vallású magyarok címét is megszerezni. A gyűjtőívek (1. kép) szeptember elsejére lettek készen. Az épülőfélben lévő templom fotói mellett szívhez szóló sorok kaptak helyet a fejlécben. Ezek később többször is megjelentek újsághirdetés formájában pl. a Jöjjetek Énhozzám című lap hasábjain: „Magyar Testvérek! Az isteni Gondviselés nehéz őrhelyre állított minket. Határszélen vagyunk! Megszaggatott hazánk határoszlopai közelében végvárat kell építenünk. Nem romboló fegyverek ellen oltóimul, de a hitetlenség romboló lelke ellen - templomot! Hozzáfogtunk. Önmagunkat végsőkig megfeszítve áldoztunk, hogy Istennek oltárt építhessünk. De súlyos csapások sújtottak, nem bírjuk tovább. Félben kellett hagynunk a munkát! És most - magyar Sionunk kapuja tárva, fala félben hagyva! Segítségért kiáltunk felétek! „Jertek építsük meg Jeruzsálem kőfalát!" (Nehémiás 2, 17.) Ne hagyjatok magunkra! Ne taszítsátok el kérésre kinyújtott kezünket! Isten és hazánk ügyére kérünk! Adakozzatok jó lélekkel a gyulai evangélikus templom felépítésére!"

51 51 GyEEI F. 29. 178