A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus templom felépítése

A gyulai evangélikus templom felépítése Az építtető kiválasztása Az 1926. április 3-i presbiteri ülést a templomépítés előkészítésének szentelték. A felügyelő közvetítette fővárosi ajánlat nem nyerte el az egyháztanács jóindulatát, mert Safáry László másodfelügyelő (vízügyi főmérnök) és Sülé József gondnok arra kaptak megbízást, hogy tárgyaljanak a békéscsabai Bányai építkezési vállalkozóval egy 600 főnyi befogadó képességű imaház és egy 4 szobás lelkészlakás bekerülési költségeiről. A felügyelő vállalta, hogy érintkezésbe lép a környék fakereskedőivel a faanyag beszerzése miatt, s a Békésvármegyei Takarékpénztár téglagyárában leköti a szükséges téglamennyiséget. A lelkész viszont a hívek lelkesedésének megcsappanását látta abban, hogy bár a gyűjtés határideje lejár, az akció érdemi eredményt még nem hozott.

19 A gördülékenység elősegítése érdekében, hogy minden felmerülő probléma megtárgyalására ne kelljen összehívni a teljes presbitériumot, a május 27-i ülésen Építkezési Bizottságot alakítottak. A lelkész és Safáry László elnöklete mellett Stéberl Mihály (műszaki vállalkozó volt) pénztáros, Miegend Rezső (vasutasként ment nyugdíjba) segédgondnok, valamint Falta Imre (műszaki rajzolóként dolgozott), Rózsa János (vasutas volt) és Juhász László egyházközségi számvevők vettek benne részt. Felkérték őket, hogy tárgyaljanak a gyulai Pfaff Ferenc-Schneider Mihály cég által benyújtott tervekről és próbáljanak egy legfeljebb 50 000 pengőbe kerülő építkezésről megállapodni.

20 Eszerint a békéscsabai vállalkozó megkeresése sem járt a várt eredménnyel, de a tervezett építkezésnek híre mehetett, ha mások is adtak be árajánlatot, noha a nyilvános pályázati felhívás még meg sem jelent. A másnapi tárgyaláson az említett bizottság szerette volna elérni, hogy a tervben szereplő tanácstermet és hallt hagyják el, a templom méretét pedig 300-350 fős befogadóképességűre csökkentsék le. Az építészek vállalták, hogy a kiviteli terveket díjtalanul készítik el, csak akkor kérnek érte pénzt, ha az építkezést az ő terveik alapján mással végeztetnék el.

21 A felügyelő a gyűjtés eredménytelenségén elkeseredve a június 20-i gyülekezeti közgyűlésen feltette a kérdést, hogy akarják-e egyáltalán a hívek a templom megépítését. A válasz egyértelmű igen volt. Szükség is volt e megerősítésre, mert időközben előrehaladott tárgyalásokat folytattak az építészekkel. A közgyűlés elé a Pfaff és Schneider cég 92 000 pengős árajánlatát terjesztették be. Az Építkezési Bizottságot felkérték, hogy folytassa nevezett céggel a tárgyalást arról, hogy lehetővé váljon a templom és a lelkészlak különböző időpontban történő megépítése.

22 A következő presbiteri ülésen folytatódott a tervek feletti vita. A lelkész óriási jelentőséget tulajdonított annak, hogy a gyülekezetnek mielőbb saját temploma legyen: „Nyíltan vallom, hogy e kis egyház életerős, hogy be fogja tölteni mindenkoron nemes és szent hivatását, de erre csak az esetben lesz képes, ha megépítheti munkájának, s jövőjének kiinduló pontját - az Isten hajlékát. Nehéz munka volt a 19 GyEEI B. 11. Az 1926. április 3-i presbiteri ülés jegyzőkönyve. 20 GyEEI B. 11. Az 1926. május 27-i presbiteri ülés jegyzőkönyve. 21 GyEEI B. 11. Az Építkezési Bizottság 1926. május 28-i ülésének jegyzőkönyve. 22 GyEEI B. 11. Az 1926. június 20-i közgyűlés jegyzőkönyve. 171