A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet tájtörténeti, florisztikai és cönológiai jellemzése

Kertész Éva holdas pusztaság volt, melynek Toprongyos-csatorna kiöntésein, Nagy- és Kiszomor, Simota, Csillaglapos, Kerek-rét, Kisvátyoni-sarok és Iklód nevű laposain és zsombékosain többnyire nyáron is megmaradt a víz. Ehhez a pusztasághoz csatlakoztak a halastavak. A Korhány-ér vátyoni szakaszán az 1930-as években többnyire víz állott, és egyes szakaszain sasos nádas volt.

6 A magasabb hátakra beékelődő, szaporodó mezőgazdasági területeken, legelőkön, a Tisza-uradalom majorjait körbevevő kisebb erdőfoltokon, út menti fasorokon kívül erdő nem volt. A vátyoni Tisza-uradalomban is csak kisebb erdők voltak: a Szépapó-tölgyes egy ha, a Nyáraserdő tizenöt ha, a Nemeszugi-akácos egy ha.

7 A mocsarak peremén, a belső szárazulatokon ősi, főleg tölgyes, sziles, fűzfás, bodzás erdőségek lehettek. Ennek maradványaként tekinthetők a Szépapó-erdő idős kocsányos tölgyei, bodza- és galagonyabokrai. A volt Orosi-gazdaságban, a Belső- és Külső-Tölgyfás-majorok körül, a régi alföldi erdők maradványaként a mainál nagyobb területen álltak öreg erdőfoltok, amelyekből 1945 körül vágták ki a szileseket, ill. ritkították meg az őstölgyest.

8 1970-ben a Tölgyfás-majornál a Korhány mellett 35 db öreg tölgyet vágatott ki egy békési kádármester. (Baráth György zsadányi juhász szerint kb. 300 évesek voltak.) 1984-ben még 21 idős tölgyet találtam (tkm 3,20, 4,20, a legnagyobb 7,0 m). A régi erdők reliktumfoltjaként említendő még Nagygyanté határában, a volt hidasháti pusztaközponthoz vezető orosi bekötőútnál a csatornával és az út által határolt kb. fél hektáros erdő, ahol idős vadkörte (Pyrus pyraster) (1,0 m tkm), hegyi szil (Ulmus scabra) (2,0 m tkm) és veresgyűrű som {Cornus sanguinea) (0,60-0,80 m tkm) példányait találjuk.

9 A tájban bekövetkező változások másik jelentős tényezője volt a Tiszauradalom nagyarányú erdősítése az 1930-as évek elejétől. így erdősült be Vátyonpusztán kilencszázhatvan kh mezőgazdasági terület 1933-44 között. Ezerkétszáz kh új erdőt telepítettek Vatyonban, Orosiban és Nagygyanten. Legelőket törtek fel a csillaglaposi, tamáshalmi erdősítéseknél.

10 A megmaradt részek zsombekosairól a vizet elvezették. Orosiban, Iklódpusztán 1944-ben vágtak ki három kh középkorú tölgyerdőt, a Makkost, a mezőgyáni-nagygyantéi út mindkét oldalán. Mivel az erdők nagy részét szántóra, ill. szikes gyepre telepítették, ez kifejezésre jut az aljnövényzetükben. Az ültetett erdők jelentős része kocsányos tölgy, kisebb arányban csertölgy, elegyfaként magyar kőris, vénic szil, szürke és fehér nyár, éger, valamint néhány helyen találunk már akácost és kanadai nyárast. A század 60-70-es éveire a szántók területében lényeges változás nem történt, a magasabb, vízmentes hátak a további gyepfeltöréseket erősen kordában tartották. Voltak ugyan még próbálkozások egy-egy időszakban, de ezek a többnyire szikes gyepek, ill. üde sztyepprétek hamar visszaálltak legelővé és kaszálóvá. A belvíz6 MÜLLER 1980. 7 MÜLLER 1980. 8 MÜLLER 1980. 9 KERTÉSZ 2000. 10 MÜLLER 1980. 14