A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagy László András: „Veszett Daru”. Egy füzesgyarmati veszettállatorvos alakja a népi emlékezetben

„ Veszett Daru " - Veszett kutyával viaskodtam az iccaka. - Állj meg velem szembe! - Nízte a szemgolyómat. Meg kellett innom három pohár pájinkát, valami kis peszmetek vótak benne, nem mondta meg, hogy mi. Le kellett nyelni. - Még két reggel gyere ki! De elébb ü maga kijött afalkáho. Fütyölt, a birkák mind feléje niztek, csak kettő nem. - Gábor szomszíd, azt a kettőt fogjátok ki, vágjátok le! - A döglött kutyát meg el kellett ígetni. " „Az öreg Varga 35 évig juhásza vót a Daru családnak. - Mongya, ides bátyám, mir olyan nagy ember ez a Daru Sándor? - Mer annak az apja első osztályú veszettorvos vót. Megjárták Daru Péterrel sokan. Eccer Akasztóba ment az új inspektor kifelé. - Mongya, kocsis, milyen tíz marha legel ott? -Az a Daru Péter uramé, aki veszettdoktor. - Majd adok én neki! Azt a tíz marhát be kell hajtani, és csak egy pengőír adják ki darabját... - Daru Péter kifizette. Rá egy hétre fognának be..., de nem tudtak. Negyven ököriga vót az uradalomba..., se nem ettek, se nem mozdultak. Aszongya a pusztagazda: - Kasznár úr, baj van, nem tudunk közémenni az ökröknek, mind meg vannak veszve, megölnek bennünket... Beküldött a járási orvosír Szeghalomba... -Le kell lűni sorba! - mongya a doktor... Nem akarták lelövődözni őket, hát elkűdtík a nígylovas hintót Daru Péterír. Ahogy a hintó elírte a határt, megtorpant a nígy lú. Kettő ideát maradt, kettő meg amoda. Nem mozdultak... Bement a kocsis, hogy odahíjja Daru Pétert. - Öcsém, én veled nem tárgyalok, kűdd be a gazdádat! - A kasznár gyalog ment be. -Daru uram, hát idejöttem. -Mir gyalog? - Nem megy tovább a nígy lú. - Dehogynem, intsél csak a kocsisodnak. Intett, a hintó megindult befelé. Mikor kivitték a gulyához, fütyölt, a kézivel intett, minden ökör megfordult felé. - Amék nem fordult felém, azt le lehet lűni. Nyóc nem fordult meg. " „Az urak ki akarták szedni a tudományt Daru Péterbül. Összeszövetkeztek ellene az orvosok... Meghítták Daru Pétert is vacsorára... Nem ült le melléjük. Tisztelt uraim! Farkas kutyák közé nem való... - Külön asztalt kapott. Gondolták, így még jobb, majd olyan bort kevernek neki, amilyet akarnak... Daru Péter tudta a cselt, úgy tett, mintha ríszeg lenne. Az urak mind ballal fogták a revorvert, jobbal a poharat. - Milyen ellenszere van, Daru uram, ennek meg ennek? - Ejnye, doktor urak, én nem kérdeztem maguktúl soha semmit, maguk se kérdezzenek éntüllem. Erre körül kapta a sok revorvercsű az öreget: - Ha nem beszíl, tizenkét csűbüljön a halál! - Hallják az urak! Ha hirtelen nem teszik le azokat a revorvereket, egy perc múlva mindnyájan ugatni fognak! Letettík... " Sánta Sándor, Körösladány, mindhárom történet Márton László gyűjtése Márton László, 1967. 160-163. 105