A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Sterbetz István: Adatok a Biharugra környéki halastavak és puszták egykori madárvilágáról

Sterbetz István Ordo: Anse riformes - Lúdalakúak Familia: Anatidae - Récefélék Genus: Cygnus Cygnus olor (Gmelin, 1789.) Bütykös hattyú Sterbetz napló: Feltűnően szelíd példány Begécsen, 1987. XII. 9-10-én. Cygnus cygnus (Linnaeus, 1758.) Énekes hattyú Müller Géza megfigyelései: 1949. IV. 13., Begécsen 5, V. 25-én 7. 1950. II. 22-én Zsadányban 1. (Müller, 1951). Sterbetz napló: Szikpuszta 1951. XII. 1.3., Begécs 1980. III. 16. 5. Genus: Anser Anser fabalis (Latham, 1787.) Vetési lúd Sterbetz napló: 1951 novemberében több alkalommal történt vadlúdszámlálás Biharugrán. A vetési ludak száma egész novemberben 20000 pl. körül alakult. 1972­1981 között azonban már csak mintegy 1000 az évi átlagértékük, őszi számlálásokon. 1984. IV 9. Begécsen 450 pl, 1985. X. 10. Begécsen 2100 pl., 1986. X. 21-22. Biharugrán 850,1987. XII. 9-10. Begécsen 300, III. 15-én 650 pl. Egy holland kutatócsoport 1981. X. 29-én Biharugrán 300 példányt számlált (Lebret, 1982). Lőtt példányainak mind­egyike az A.fabalis rossicus Buturlin, 1933. alfajnak bizonyult. Mindmáig vitatott a vetési lúd Anser fabalis neglectus Suhskin néven leírt példányainak rendszertani ho­vatartozása. Jelenleg a vetési lúd egyik variánsának tekintik ezt a madarat. A huszadik század kezdetén „inváziós" beáramlásait észlelték Kelet-Magyarországon, ma már egy ilyen meggypiros csőrgyűrűs és lábszínű vetési lúd unikumszámba menő ritkaság. Biharugráról három gyűjtött példány ismert: Nagy László Geszten lőtte 1951. X. 10­én (Nagy, 1962). Szikpusztán 1951. X. 12-én Sterbetz lőtte, 8 főnyi homogén csapat­ból. Ugyancsak ő gyűjtött egy példányt 1951. XI. 2-án a Madártani Intézetnek (Sterbetz, 1981; 1983). Anser brachyrhynchus (Bâillon, 1833.) Rövidcsőrű lúd Sterbetz napló: Begécs, 1984. IV 9. 13-as csapat. Begécs, 1984. IV 10. 2 pl. Anser albifrons (Scopoli, 1769.) Nagy lilik Biharugráról az 1950-60-as évtizedben 44 példány került a Madártani Intézethez. Nagy László szerint 1950-55 között a számuk százezreket tett ki. 1954-től észlelte a hirtelen bekövetkezett, erőteljes fogyatkozásukat (Nagy, 1962). Müller Géza 99 %-ban mond­ta nagy liliknek a Biharugrán megfigyelt libatömegeknek (Müller, 1980). Széchenyi Zsigmond 1943. X. 30-án jegyezte fel itt a magyarországi vadlibavadászatok rekord­ját, ekkor Szapáry László a szomszédos Tiszaradványon egy nap alatt 208 vadludat, főképp liliket ejtett el (Széchenyi, 1963). 1961. Xl-ben 65000 nagy liliket számolt itt egy holland kutatócsoport (Timmerman et al. 1976). 1981. X. 30-án 4500 nagy lilik tartózkodott itt (Lebret, 1982). 1984. Xl-ben 2500 volt a mennyiségük (Faragó-Ko­vács-Sterbetz, 1991). Az 1960-as évek végén 10-50000 között alakultak az őszi csú­csok (Philippona, 1972; Sterbetz 1977a). Sterbetz napló: 1951. november egész idő­tartamában Nagy Lászlóval és Müller Gézával szervezett számlálások szerint a nagy lilikek mennyisége 450000 pl. 1972-81 között az őszi csúcsátlag 22000. 1987. XI. 10. 5000, 1987. XII. 9-10. 400. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom