A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Laurinyeczné Sinkó Rozália: Egy biharugrai parasztember epikus hagyományai
Laurinyeczné Sinkó Rozália „A református egyház a hívek lelki szükségeinek kielégítése mellett gondot viselt kultúrájukra, elsősorban a magyar nyelvű prédikációk által". Az 1561-ben, Debrecenben, Huszár Gál által alapított nyomdában, a kegyességi művek mellett bibliai ihletésű, ószövetségi/bibliai tárgyú széphistóriák jelentek meg, s járultak hozzá a nép művelődéséhez (pl. Batizi András Jónás prófétáról stb.). Ezek nemcsak a vallásos hit terjesztését szolgálták. Az 1593-tól kiadott kalendáriumok, a parasztság körében szintén kedvelt olvasmányt nyújtottak és fontos ismereteket közvetítettek 38 . Csak azok az alkotások - mesék, históriák, regék, mondák stb. - tölthettek be funkciót a szájhagyományban s kerülhettek a néphagyomány vérkeringésébe, amelyek a népi kultúra egészébe szervesen beilleszkedtek, asszimilálódni tudtak a hagyományos formákkal, elemekkel. 39 Többen taglalták a népi tudat mágikus-szakrális kettősségét, szinkretikus jellegét. 40 Településünkre természetesen szintén érvényes Bartha Elek népi vallásosságról alkotott véleménye: „... képzetei két forrásból táplálkoznak. Egyik a szorosan vett vallási ismeretek készlete, amelyet az egyház hivatalos tanításai alkotnak, a másik a falu hagyományos transzcendens-mágikus gondolati elemeiből tevődik össze. A kettő bonyolult szövevényében az előbbi túlsúlya jellemző, a népi hitvilág inkább csak megközelítési mód, amely a keresztény vallás elvont tételeinek befogadásához vezet." 41 Kővágó Sándor elbeszélései túlnyomórészt egysejtűek, ösztönösen formáltak, érződik az esetlegesség, a gyermekkor mélyéről való keresettség. 42 Elszokott a folyamatos meséléstól, és az idegen hallgató, érdeklődése ellenére nem biztosíthatta az alkotólégkört, „a csak gyűjtőnek mondott mesék sohasem olyan élők, olyan hangulatosak, hiányzik a sajátos atmoszféra.... Egy ember nem közönség". 43 Az egykori falusi életben a mesemondás nemcsak szellemi, hanem biológiai, testi szükséglet volt. Bár az Alföldön az 1920-1930-as évektől a mesélés hagyományos formája, stílusa, társadalmi funkciója megszűnt, legföljebb a borsos anekdota, trufa volt ismert, előtérbe kerültek az egyéni típuskombinációk, megmaradt az elbeszélés lelki igénye, a közlésvágy. 44 A szóbeli hagyományozódás alkalmai és feltételei ugyan megváltoznak, de azért maga a szóbeliség még hosszú ideig fontos tényezője marad a költészetnek. 45 A repertoár főbb műfajai Mondák Adatközlőnk repertoárjának központi magvát a mondák alkotják, azon belül számottevő a történeti hősökről szóló, valamint a helyi vonatkozásúak aránya, (Attila sírja, Szent László, Tatárok, Gyilkos tó, Dugonics, Lajos király, Róbert Károly, Toldi), s ez a csoport szorosan összefonódik a történelmi személyekkel kapcsolatos anekdo• 1íi MADÁR 1993. 470. 39 UJVÁRY 1995. 90. 40 FERENCZI 1966. 15; ERDÉLYI 1976; TÁNCZOS 2001; NAGY 1997a. 10-16. 41 BARTHA 1980. 91. 42 BEREZNAI 1999. - „narratív kompetenciának nevezik az epikus történetek felidézési képességét" 47 PENAVIN 1971. 22. 44 BÁLINT 1975. 17. 45 FERENCZI 1961. 201. 354
