A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében
Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében vaskapoccsal megjelölt, törzsét különböző szélességben lehántolt (cserzett, megkerített, koszorúzott) stb. fával (8. kép). Az így megjelölt fákat határfának, jelfának, jegyfának, keresztes fának stb., s nagyon ritka adatként 1438-ban Gyula és Vári határjárásában Esküdtfának nevezték, mely alá még földhányást is emeltek. 67 A fák gyakran estek határvillongások áldozatául, így 1476-ban a póhalmiak panaszolják, hogy a határuk szegletében álló fontos jelüket, egy vadkörtefát a Sima falubeliek kivágták és eltüzelték. 68 Már legkorábbi okleveleinkben is gyakran találkozunk a „fossatum munimentum" vagy „fossa" azaz árok szavakkal, s az Árpád-kori ásatások is arról tanúskodnak, hogy egyes falvakban még a telkeket is körül árkolták, annál inkább a falvakat. Méri István szerint az állattartó magyarok határjelölési módja az árok volt, s ezt igaerővel vonták meg, s szükség szerint tisztították is. 69 Az árokra, mint határjelre okleveleinkben is több példát találunk: 1425-ben Gyomán azAranyásás nevű árok szerepel, 70 1478ban Füzesgyarmat és Külső-Harang között megújítják a határokat, s ekkor a Mustonrétnél már az 1329. évi állapothoz viszonyítva egy árkot is ásnak. 71 Határjelző funkciójuk időtállóságára csak egy példát idézünk: 72 „Mezőmegyernek határterülete hajdan Csaba városának csaknem mostani középpontjáig terjedt. Még 1728 észt. a mostani gymnasium és a szolgabírói lak közt lévő utcza helyén egy mély árok állott, mely a megyeri határt a csabaitól elválasztotta. " Természetesen ide soroljuk a forrásainkban határjelként gyakran előforduló, s az Alföld számos pontján megfigyelhető Ördögároknak (Csörszároknak) nevezett, még a római korban készült védművet is, melyet az egykori Sarmatia köré húztak (lásd pl. alább az 1525. évi oklevelet). Az ásott határjelek sorába tartozott továbbá a verem, agödör, mint pl. 1425-ben Gyomán a Szerehely™ illetve az ennél sokkal fontosabb szerepet játszó, s ezért a határvillongások egyik főszereplőjévé váló kút is. Leggyakrabban az öregkút elnevezéssel találkozunk, így pl. 1394-ben Fövenyes, Kígyós és Vadad, 74 1425-ben Gyoma határjárásában. 75 Bármilyen furcsának tűnik is, az ásott emlékek kapcsán szólnunk kell a temetkezőhelyről, mint határjelről. A18. században, elsősorban a Dunántúlon, még élő gyakorlat volt, hogy a nagyobb emlékezet kedvéért az idétlen gyerekeket, a gonosztevőket (Akasztófadomb), az ismeretlen vízbefúltakat, a közösség által be nem fogadott személyeket stb. valamelyik határjelbe temették el. Nem véletlenül terjedt el az a halálos fenyegetést rejtő szólás: határt csinálunk belőled, azaz megölünk és akkor, mint erőszakos halállal elhunyt személyt, a határszélre temetünk. 76 Szerencsénkre e témakörből mi egy korábbi Békés megyei példával is rendelkezünk. 1536-ban a szentetornyai gazdatisztek és jobbágyok oly dühödten védték falujuk határait, hogy a királysági ispánt és az ellenlábas 67 DL. 13245. 68 DL. 107386. 69 SZABÓ 1969. 110-111. 70 DL. 63179. 71 KARÁCSONYI 1896. 189. 72 HAAN 1870. I. 236. 73 DL. 63179. 74 DL. 7914. 75 DL 63179. 76 TAKÁCS 1987. 203-212. 467
