A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása

A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása Közvetett módon azonban több szervezeti változásról is tudomást szerezhetünk, ami összefügghetett az önállósodás kimondásával. Az egyházi élet megpezsdülését jelzi, hogy már nem csak a város polgáraira gondoltak. A gyulai foglyok és az itt állomásozó katonák lelki szükségleteinek kielégítéséről is igyekeztek gondoskodni úgy a hitoktatást, mint az igehirdetéseket illetően. Ezt a plusz feladatot továbbra is a békéscsabai külső kerületi lelkész, Knyihár Károly látta el. 1915-ből például tudjuk, hogy a fiatalkorú raboknak mind a három fóünnepen tartott istentiszteletet, s úrvacsorát is osztott nekik. A katonák lelki szükségleteinek ellátását a református lelkész átvállalta, de neki sem akadt velük dolga, mivel katolikus vallású cseheket helyeztek Gyulára. Érdekes viszont, hogy ekkor még a kórházi betegek lelki gondozásának a kérdése nem került napirendre, pedig a gyülekezet bevételeinek tekintélyes hányada éppen a kórházban elhunyt evangélikusok eltemetéséből származott.

148 A gyulai gyülekezet önállósulása a gyakorlatban mindennek ellenére sem valósult meg. Ebben a bizonyára a világháború kitörése nyomán fellépő iskolai helyhiány, közlekedési és egyéb anyagi és személyi nehézségek is szerepet játszottak. Ez kiderül abból, hogy 1918 nyarán, az egyházmegyei közgyűlésen az esperesnek még mindig sürgetnie kellett a gyulai missziói lelkészi állás megszervezését. A gyulaiak lelkész utáni óhaját tehát a világháború végéig nem elégítették ki.

149 A helyzet mégsem teljesen egyértelmű. Segédlelkész kinevezésére utal ugyanis Nagy Jenő visszaemlékezése: „Vidovszky Kálmán segédlelkész úr 1913 évben alig 20-25 lélek jelenlétében kezdette meg működését. De ő is bevonult, s onnan megszabadulva újra visszajött közénk, és áthatva hivatásának fennköltsége által minden anyagi haszon nélkül tevékenykedett a hitéletünk szervezésében. "

150 Az első világháború végétől 1923-ig valóban ő látta el a gyulai szolgálatot. Közben többször is meg óhajtotta hívni lelkészének a gyülekezet.

151 Szolgálata kellemes emléket hagyhatott, mert a visszaemlékezők szerint ő volt az, „aki összetartotta, ápolta, vezette és erősítette egy évtizeden át elszigetelt kis egyházunkat.'''' 1888-ban, Gyomán látta meg a napvilágot, és 1932-ben, Budapest halt meg. 1910-től tanított a békéscsabai evangélikus gimnáziumban. Nekrológja szerint: ,JVagy szerepe volt a gyulai egyházközség megszervezésében, melynek híveit, míg azok fíliaként Békéscsabához tartoztak, éveken át gondozta."

152 Bár Nagy Jenő visszaemlékezéséről megállapítottuk már, hogy a dátumokat illetően nem megbízható, ezúttal reálisnak tűnik az általa megadott 1913-as évszám a segédlelkész kinevezésére. Azt még ebben az esetben is meg lehetne magyarázni említett hadba vonulásával -, hogy 1915-ben miért Knyihár látta el a foglyokat, meg a gimnáziumi hitoktatást. De azt már nehéz belátnunk, hogy ha ő volt a kinevezett segédlelkész, akkor miért nem 6, hanem továbbra is a békéscsabai városi lelkészek vé148 Egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvek. Békéscsaba, 1916. 28-29; 1. és 85.: Gyulát ekkor VáradiSzakmáry Arisztid és Mikler Sándor képviselte, s őt egyházkerületi küldöttnek is megválasztották. Simonyifalván, a vasúti összeköttetés hiánya miatt 1915-ben, a református lelkész végezte a hitoktatást, s az istentiszteletek megtartását is. 149 Egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvek. Békéscsaba, 1918. 9. Legkorábban 1923-ban találkozunk a gyulai helyettes lelkész említésével, s e tisztséget Vidovszky töltötte be: Egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvek. Békéscsaba, 1923. 7. 150 Nagy Jenő 1923-as visszaemlékezése. Jegyzőkönyvek С 12. 151 Benkó István 1947-es visszaemlékezése. Jegyzőkönyvek. C. 12. 152 Jegyzőkönyvek, 1923. november 4; Dedinszky i. m. 139. 515