A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében

Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében valamilyen maradandó emlékezetes tárgyat, legtöbbször valamilyen jellemző kődarabot helyeztek el. Minden bizonnyal a homokos, alföldi talajon azt a célt szolgálta, hogy a határjel akkor is a helyén maradjon, ha a földkupacot a futóhomok elhordta: idézve, így a határjel ismét „feldombolható" lesz.

47 Az egyik ránk maradt középkori határkövet éppen múzeumunk őrzi. A tárgyba GVLM betűket véstek, mely a Gyulae Vrbis L. (quinquagesima) Meta, azaz Gyula Város L. (ötvenedik) Határ Halma rövidítése. Bendefy László szerint a GVLM rövidítés utolsó M betűje olyan H betűnek is olvasható, mely fölé - a középkori betűkettőzési gyakorlatnak megfelelően - vízszintes vonalat húztak, s ezért képzelhető el a 7/atár #alma feloldás (lásd 2. kép). Ugyancsak az ő megállapítása, hogy a kő elokerülesi körülményeiből - a 19. század közepén dobozi lakosok ásták ki kincskeresés közben - is „kétségtelenül kitűnik, nem felszíni, hanem földalatti pontjelölésül szolgált; vagyis jellegzetes állandósítási jel. Mint ilyen, Magyarország legrégibb ismeretes állandósítási köve, egyben pedig egyetlen ismeretes feliratos középkori állandósítási kövünk. '

m Ez újabb adalék arra a megállapításra, hogy a métákat, mintegy azok ellenőrzése és könnyebb azonosítása céljából, olykor meg is számozták, amire elsősorban az egyforma földhányásos határjelekkel jelölt alföldi települések esetében került sor. Igen kedvelték a malomköveket, nyilván ezeket kell sejtenünk a forrásainkban előtűnő „perforata" és „lyukas" kövek alatt is.

49 Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a halászat fontos eszköze a fenékőrkó

50 sem, mellyel Gyoma I. és II. katonai felvételének térképein találkozhatunk, Fenékér h., illetve Fenékőrkő h. (halom) formában.

51 Alkalmazásukról a későbbiek során sem mondtak le, s hogy mennyire furcsa eredete lehetett olykor egy-egy, a határ valamelyik pontján felhasznált kőnek, azt pl. egy 1834-ben lezajlott határper anyagának részlete is sejteti: а „határ dombhoz a Szeghalmiak egy káposztás követ is hozattak Szeghalomról, az öreg Petri István Pinczéjébül, mellyet a halomba bé tettek. "

52 Találkozunk azonban olyan adattal is, amikor kifejezetten kisebb építményről esik szó, így 1525-ben Kerekegyháza és Békéscsaba határjáró oklevelében a következőket olvashatjuk: „közben továbbhaladva kelet felé a Korhanhath nevű mezőn hasonlóképpen egy kőből épített határjel ásatott be. " A forrásban szereplő „meta edificatoria" szó szerinti jelentése: „megépített határjel", mely kifejezést egyformán használják a korszakban mind a kőből, mind pedig a téglából megépített (de feltétlenül kőművesmunkát igénylő) határjelekre.

53 Amennyire általános volt Európa-szerte kövek határjelként való felhasználása, annyira sajátosan magyar jelenség volt első századainkban a bálványkő mint határjel. Nyilván ennek az emlékét őrizte meg az 1330 körül Torda és Szeghalom határjárásában említett Bálványoshalom.

54 A kőszegény Alföldön határjelként alkalmazták a téglát is, így pl. 1394-ben Fövenyes, Kígyós és Vadad határjárásánál, mely olyan esetet eredményezett, mely korszakunkban csak ebben az általunk ismert forrásban bukkan 47 SZABÓ 1969. 113-114; HAVASSY 2001. 43. 48 BENDEFY 1960. 47-48. 49 HAVASSY 2001. 43. 50 GYÖRFFY 1922. 73. 51 Gyomai Tanulmányok. (Szerk.: Szabó Ferenc) Gyoma, 1977. 516-518. 52 TAKÁCS 1987. 97. 53 DL. 31048. 54 DL. 48027. 465