A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében

Havassy Péter A határjelek között rangbéli különbségek voltak. Egyeseket ugyanis capitalis vagy capitaneus métának, ritkábban principálisnak vagyis fő határjelnek neveztek. A többiekhez képest az ilyen nagyobb és kiemelkedőbb határjeleket rendszerint a megjárt és leírt határ kezdő vagy végső pontjára helyezték, de az is előfordult, hogy két vagy több határ összeszögelésénél is fő határjeleket állítottak fel. Alkalmazták ezt abban az esetben is, ha nem a határ bejárása volt a közvetlen cél, hanem csak annak jelzése, így pl. 1475-ben Csudabalán a Szorobot, Érhát, Szélhalom és Farkashalom számítottak capitalis pontoknak.

40 A határjelek lehettek természetesek, vagy mesterségesek, s mindkettő keveréke is, mint pl. amikor egy élő fába keresztet vágtak, nagy szöget vertek stb. (1. kép) Az előbbiekhez tartoztak elsősorban a vízfolyások, folyók, patakok, erek, gyakran a mocsarak, mint pl. 1330 körül Szeghalomnál,

41 ide soroltak továbbá a tavak is. Azonban a halastavak esetében vigyáznunk kell, mert ezek már mesterségesek is lehettek. A tavaknál maradva igen ritka határjeleink a bennük elterülő szigetek, így 1487-ben a bucsai Keszeges tóban lévő Hegedűs hat Szigetén emelnek új meta terrae-t.

42 Vízfolyás esetében leginkább annak eszmei közepe volt a határvonal. Ha azután a folyó vagy a patak idővel megváltoztatta a medrét, sok határvita keletkezett, akár ha - mint az leginkább történt - a határ az elhagyott meder (morotva, holtág) mentén megmaradt, akár ha követte az új folyást. így általános gyakorlattá vált, hogy a vízfolyás mellett a parton kis földkupacot, meta terrae-t hánytak, mintegy vitathatatlanná téve a határ állandóságát.

43 A természetes határjelek sorába illeszkednek továbbá elsősorban az Alföldön azok a futóhomok által összehordott dombok, melyeket halomnak, kurgánnak, kunhalomnak neveznek. Ezek döntő többsége azonban mesterségesen, elsősorban temetkezés céljára alkotott kiemelkedés. E temetkezési szokásról nevezték el a későbronzkori halomsíros kultúrát, de jellemző volt a szkíta korra, a szarmatákra stb. is. Alföldi viszonylatban a legfontosabb határjelnek mondható, mert nem akad a kezünkbe olyan forrás, melyben valamilyen halmot, dombot, hegyecskét ne emlegetnének. Továbbá mesterségesen alkothattak dombot kifejezetten határjel céljára, mint pl. 1326-ban, amikor szó esik a Túr folyó melletti, a csudabalai határba eső mesterségesen felhányt halomról, a Terehalomról, mely mind a mai napig földrajzi névként él.

44 (Ujabb adat az előbb fejtegetett helynév kontinuitásra.) Nyilván mesterségesek a több helyütt előforduló Asotthalmok is.

45 1394-ben nagyon ritka példaként Fövenyes, Kígyós és Vadad határjárásában Marosi Miklós ásása nevű halommal találkozunk, mely feltehetően az azt készíttető földesúr nevét őrizte meg.

46 A legegyszerűbb mesterséges határjel a kisebb földhányás, földkupac (meta terrae, tumositas, acervus terreus) volt, melyet Európában máshol is jól ismertek. A kisebb-nagyobb halmokat sokszor azzal tették utólag is azonosíthatóvá, hogy azokban 40 DL. 17698. 41 DL. 48027. 42 DL. 107390/1. 4! HAVASSY 2001. 43. 44 DL. 107375. 45 HAVASSY 2001. 43. 46 DL. 7914. 464