A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében
Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében András) erősen megbirkozának, emlékezvén meg azt mondották, hogy a Békési Tatus a Dobozi Tátussal meg birkózott, az Dobozi Tatos birja vala meg a Békési Tátost, egyenlőképen mind az két fél járta az Határt. " Az emlékezetbe vésésből tehát az idősebbje is kivette részét, olyan tettet végrehajtva, melyet egykönnyen nem felejthetett el az aktuson részt vevő. A szájhagyomány, a kollektív emlékezet, és az emlékezésre szigorúan, tudatosan odafigyelő közösség tehát adott esetben több száz éves állapotot rögzített, s különösen igaz ez a megállapításunk azokban az esetekben, amikor a 18. század elején a határok újbóli bejárása során a tanúvallomások és az egykori iratok adatai egybecsengenek, pl. 1728-ban az egyik tanú vallomása alapján éppen úgy húzták meg Köröstarcsának a Büngösdtől a Mihályhalomig terjedő határát, ahogy az már 1479ben is fennállt. 32 Tehát a határjelek megőrzésének igen fontos feltétele a kontinuus népesség, amely nemcsak gondozta a métákat, hanem a jelek ismeretét is biztosította, mintegy az emlékezetet fenntartotta. Egy-egy falu középkori és 18. századi helyneveit összehasonlítva egyértelműen kitűnik az ősi határjelek újkori továbbélése, még olyan települések esetében is, melyek lakossága a kutatók szerint a török időkben teljesen elpusztult. Tehát néhány lakos mégiscsak túlélte a hódoltságot, vagy egykori falujába tért vissza, hiszen a földrajzi nevek áthagyományozása másként nehezen képzelhető el. 33 A kontinuus határnevek felsorolása kimeríti jelen tanulmányunk kereteit, de az érdeklődő megfelelő bizonyítékot talál állításunk igazolására a Pesty Frigyes-féle gyűjteményben 34 és a Békés megyei régészeti topográfia köteteiben a dolgozatunkban említett településeknél, illetve a középkori földrajzi nevek felsorolásánál. 35 A vizsgálatot végzők gyakran meghatározták a határjelek közötti távolságot is. Nemritkán a megosztó határ a templom szentélyének ablakából kiindulva, az utca közepén haladva 32 ölet futott meg, többször a méták között lépésben, máshol fejszedobással (hasonlóan, mint a germánoknál), de előfordult, mint pl. 1326-ban a Békés megyei Károly falu határjárásánál, ahol egy bot eldobásával (hajítófa) adták meg a két határjel közötti távolságot: „a fent nevezett vár birtokrészét választja el addig, ahol egy bot eldobásának távolságában van két határjel. " 36 Leggyakrabban mégis nyíllövéssel mérték ki. A határok régiségére jellemző, hogy az 1075. évi garamszentbenedeki alapító oklevélben az egészben adományozott falvak, így több alföldi, pl. Doboz,„terminatam propriis terminis", azaz „saját határaik között", sőt részletes határleírásban jelennek meg. 37 A jelek régiségére is több adatot felhozhatnánk, ízelítőül: 1297-ben a Békésszentandrás környékén fekvő Fejéregyház és Hén határainak bejárásánál már régi és ősi határvonalakról hallunk. 38 1326-ban Csudabalán pedig a régi és ősi határjeleken kívül újak megalkotásáról esik szó. 39 32 KARÁCSONYI 1896. 210. 33 HAVASSY 2001. 41-42. 34 JANKOVICH 1983. passim. 35 MRT 6. 222-226; MRT 8. 496; MRT 10/2. 723-724, 727-729. 36 DL. 71546. 37 SZABÓ 1969. 107. 38 DL. 71351. 39 DL. 107375. 463
