A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Kiss Anikó: Értékes tárgyegyüttes a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban
Kiss Anikó Testét talpig érő zöld ruha, barna, arany, csipkeszegésű karing fedi, vállán vöröses stóla. Külső öltözete arannyal szegett, ujjatlan köpeny. Mind a négy szobor egynézetű, hátsó oldaluk nem kidolgozott, eredeti helyükön, valószínűleg fal, vagy oltár részeként állhattak. Szent István és Szent Imre szobrát kifaragásuk után gipszbevonattal látták el, és erre vitték fel az aranyozást. A viseleti darabok aranyozottak, a fedetlen részek testszínűek. A két aranyozott szobor valószínűleg ép volt a múzeumba kerülés időszakában, csak később sérülhettek meg. Nem fedezhető fel rajtuk restaurálás nyoma. Szent Gellért és Boldog Béda szobra, melyek méretükben kisebbek az előző kettőhöz képest, különböző színű olajfestékkel festettek. Ezeket feltehetőleg restaurálták múzeumba kerülésük után. A múzeumi gyűjteményekben nem csak maga a műtárgy jelentősége fontos, de a tárgy „élete" is (ami különböző múzeumi naplókban, kartotékokon szerepel), mely fontos adalék a kutatók számára. A bemutatott négy műtárgy múzeumba kerülése szintén érdekes adalékként tartható számon. A Békés с újság 1913. november 16-i számában Domonkos János múzeumór az alábbiakat közli 2 .191 l-ben a gyulai születésű Danszky Gergely építőmester levelet írt az igazgató Domonkosnak. Levelében felajánlja a négy darab hársfából faragott szobrot a múzeum számára, továbbá, le is írja a szobrok megtalálásának körülményeit, történetét. Az építőmester 1903-ban, a 14. században épült Ugocsa megyei Feketeardó római katolikus templomában dolgozott. Megjegyzi, hogy a templom a „veres-barátok"-é, egy templomos lovagrendé volt. Itt talált egy kriptafülkében egy befalazott részt a felmenő falban, amit kibontva, faragott szobrok kerültek elő. Danszky Gergely arról is írt, hogy a hívek rejtethették el a szobrokat egy közelgő tatár támadás elől. Az említett négy szobor mellett eredetileg még egy ötödik is előkerült. Visszaemlékezése alapján egy térdelő angyalt ábrázolt. Ezt a szobrot azonban felesége kérésére megtartotta magának. A szobrok megtalálását követően első gondolata az volt, hogy az alkotásoknak múzeumban van a helyük. Eszébe jutott, hogy szülővárosában, Gyulán is van múzeum. Levelet írt tehát Domonkos János múzeumőrnek, hogy felajánlaná a szobrokat, amennyiben a múzeum tudja fogadni. Az igenlő választ követően 1913ban elküldte a szobrokat a gyulai múzeumba. A küldemény valószínűleg épségben meg is érkezett. Kíséreljük meg kissé megismerkedni Feketeardóval, hogy megtudjuk, vajon mikor rejtették el a szobrokat. Feketeardó, Ugocsa megye tiszántúli járásának települése, amely a mai Ukrajna területén található. A Tisza bal partján fekszik, délre Nagyszöllóstól, az egykori megyeszékhelytől. Lakossága magyar és rutén származású. Ugocsa megyében két Ardó nevű község létezik. Az „Ardó" hn. királyi szolgálatban lévő erdőóvók lakóhelyére utal, az eredeti Erdőóvóból az etimológia elhomályosodásával lett Ardó 3 . Feketeardó megtelepülése a megye benépesítésének kezdeteire, a 13. század elejére tehető, de okleveles emlékeinkben csak 1319-ben jelenik meg. A nyalábi királyi uradalom részeként 1355-ben királyi kiváltságlevelet kapott, ezt azonban nem sokáig élvezhette. Királyi adományként Drág vajda és testvére kapja 2 DOMONKOS 1913. \-4. Vö. még: DOMONKOS 1923. 1-2. 3 KISS 1978. 276. 558
